Séta, csend, semmittevés – a lelkem új energiaforrásai
Ma már tudatosan időt szánok arra, hogy lelassuljak – nem csak decemberben. Van, hogy kimegyek a természetbe, sétálok egyet a közeli parkban, és egyszerűen élvezem, hogy a friss levegőn lehetek. Máskor csak nézelődöm, vásárolgatok apróságokat, vagy épp leülök egy kávé mellé, és megengedem magamnak, hogy ne csináljak semmi különöset.
Ezek a kis szünetek régen bűntudattal töltöttek el. Mintha az a pár óra elvesztegetett idő lenne, amit inkább a munkára kellene fordítanom. Ma már tudom, hogy ezek a percek adnak erőt ahhoz, hogy aztán a feladataimat is kiegyensúlyozottan, lendülettel végezzem.
