Így teljes nekünk, másnak meg máshogy
Addig élt bennem a hit, hogy egy család akkor „igazi”, ha minimum két gyerek van, amíg meg nem született a lányom. Ezután az apukájával mindketten egyre inkább azt éreztük: ez így teljes és tökéletes. A lányunkkal minden évben többször elutazunk, közösen fedezünk fel új országokat, és mostanra ott tartunk, hogy tényleg bárhova nyugodt szívvel visszük magunkkal. Viszont korából adódik, hogy ha mi kettesben mennénk el valahová, nyugodt szívvel hagyhatjuk itt a nagyszülőknél.
Nem érzem úgy, hogy a családalapítás „kimerített” volna minket, inkább azt, hogy megtaláltuk az egyensúlyt. Igen, egy gyerekkel is lehet nehéz (pontosan tudom és tapasztalom), de azt érzem, így nem vagyunk állandóan túlhajszoltak, kimerültek.
Nem kell két- vagy háromfelé osztani magunkat, és sokkal többször jut idő türelemre, ölelésre, nyugalomra, mint amennyiszer nem – hiszen ketten figyelünk egy gyermekre.
Lehet, hogy másnak a többgyerekes lét, megint másnak a gyerekmentes élet hozza el ugyanezt a „megérkeztem” érzést, és pont ez a lényeg. Nem kell mindenkinek ugyanúgy jól lennie, de tudni kell, hogyan lehetünk jól a saját életünkben. Olvass még a témában
Következő cikkünkJöjjön a kistesó? Érvek a második gyerek mellett és ellenA gyermekvállalás minden család életében mély érzelmi és gyakorlati jelentőséggel bír. Az első gyermek érkezése gyakran életek meghatározó fordulópontja. Azonban amikor a család bővítésének kérdése merül fel, számos meggondolás és érzelem lép közbe. Egyes családok számára ez az út természetes, míg mások számára alapos…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
