Mi az, ami a legfájdalmasabb a szeretői státuszban?
Jó lenne vele kicsit csendben lenni… kicsit egymás mellett lenni, mást-mást csinálva. Tudva, hogy valahol ott van a közelemben az élet legtöbb pillanatában… csak ki kell nyújtani érte a kezemet…
Jó lenne lerajzolni az arcát, részletről részletre, áttanulmányozva… megismerve.
Jó lenne vele kicsit semmit tenni…
Jó lenne kimosni a zokniját, és jó lenne kivasalni az ingét… és cetliket rejteni a zsebébe, pár szavas szerelmi vallomásokkal.
Jó lenne figyelni az arcát, és nevetni, amikor egy elszúrt kaját eszik, amivel egész délután vesződtem… és jó lenne veszekedni vele, hogy miért nem képes elmosogatni…
Egyszerűen csak jó lenne a boltban, sorban állás közben a vállába fúrni a fejem, miközben szorítom a kezét, mert már elvesztettem minden türelmem a világ iránt…
Jó lenne rá mindig felnézni, így is, és úgy is…
Jó lenne sétálni vele az erdőben, és leülni a fűbe… beszélgetni és elmélkedni a világ dolgairól…
Jó lenne megosztani vele az örömömet, az aprókat, nem csak a legfontosabb dolgokat, amik még épp beleférnek az időbe…