Az étel, mint az öröm forrása
Nem csak arra látunk példát, hogy valaki minden örömtől megfosztja magát és állandóan diétázik, vagy éppen önostorozásba kezd, ha nem sikerül megtartania az alapelveit. Ugyanilyen sűrűn előfordul az is, hogy valaki az ételre úgy tekint, mint az öröm egyik igen jelentős forrására.
Gyakran ezt is gyerekkori mintára vezetik vissza a szakértők és nagyon sokszor kiderül, hogy az ilyen felnőttek gyerekkorukban jutalmul kapták az ételt. Akkor kaptak fagyit, ha jól viselkedtek és akkor vonták meg tőlük a finom falatokat, ha nem olyan magatartásformát mutattak, amit szüleik elvártak volna.
Ez a minta nem múlik el magától felnőttkorban sem, és a túlevés gyakran párosul az önjutalmazással, önvigasztalással.
Egy bizonyos mértékig mindez belefér. Már csak azért is, mert pl. a csokoládéról tudjuk, hogy hozzájárul a boldogsághormonok felszabadításához a testünkben, tehát fizikálisan is segít jobban lenni, nem csak lelkileg. Azonban a jóból is megárt a sok. Ha folyton az étkezés lesz az örömöd egyetlen valódi forrása, az érthető módon testileg és lelkileg sem tartható sokáig. Olvass még a témában
A felismerés már fél siker, a tudatosság pedig felteszi az i-re a pontot. Ha távolságot tudsz teremteni közted és a reakció (avagy a nassolás között), akkor végül csökken majd az intenzitása.
