Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan embert, aki fejből meg tudja mondani az összes étel hozzávetőleges kalóriatartalmát. Profi fogyókúrázók jellegzetes képessége ez. A táplálkozáshoz való viszonyulásunkat fiatal korunktól sokféle tényező határozza meg. Otthonról hozott szokások, a média által sugallt, ideálisnak vélt testkép üzenete, esetleg a testalkatunkra tett kéretlen megjegyzések, amelyek sokszor nem is a valóságot veszik alapul.
A fogyókúrákra, diétákra épülő iparág vég nélkül dübörög, hiszen mindig voltak emberek, akik elégedetlenkedtek a súlyukkal, megjelenésükkel. Sajnos könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy az ételt hol a legjobb barátunknak, hol ősellenségünknek tekintsük és túlzott jelentőséget tulajdonítsunk a fizikai megjelenésünknek.
Rutinos diétázók egy idő után eljutnak arra a pontra, amikor elegük lesz a kalóriák számlálgatásából, egyszerűen csak szeretnék újra jól érezni magukat a bőrükben. Az alábbi három kérdést feltéve és megválaszolva önmagunknak, sokat segíthet abban, hogy visszataláljunk egy egészségesebb önképhez és újra bűntudat nélkül, ésszerű korlátok között tudjunk táplálkozni. Olvass még a témában
Rita, a magyar biológus mérnök paradicsomi helyre költözött: az Azori-szigeteken magyaroknak is segít idegenvezetőként
Ez az áprilisi megerősítésed, zodiákusod szerint
Ezt az illatjegyet érdemes viselned idén nyáron zodiákusod alapján
Ne éreztesd a pároddal, hogy meghízott. A pszichológiai magyarázat
1. Mit üzen nekem az étel?
Már az első benyomások is számítanak. Gyerekként vigasztaltak-e minket egy kis édességgel és megtartottuk-e ezt a szokást felnőttként is, amikor magunkat jutalmaztuk néhány finom falattal? Láttuk-e otthon, hogy valaki a családban sokat diétázott, a felnőttek kritizálták-e egymást az alkatuk miatt? Esetleg előfordult- e, hogy ránk tettek megjegyzéseket? „Nagyanyád szerencsétlen alkatát örökölted, ezen a fogyókúra sem segít” vagy ehhez hasonló kedvességek. Hogyan étkezett a családunk, miket ettünk gyerekként, erőltették-e az evést vagy éppen megvonták tőlünk?
Ezek a tapasztalatok jelentősek abban a tekintetben, hogy milyen attitűdöket társítunk az étkezéshez.
Érdemes tehát átgondolni, hogy valaha használtuk-e az ételt önjutalmazás vagy önbüntetés eszközeként, milyen üzeneteket kaptunk az ételekkel, étkezéssel és a testünkkel kapcsolatban. Saját viszonyulásunk alapjai ezek a tapasztalatok. Bizonyos étkezési szokásainkat is megérthetjük ezáltal és sikeresebben változtathatunk, ha értjük a háttérben húzódó motiváció alapját.
