Három fontos kérdés, amely megváltoztatja az ételhez fűződő viszonyodat

Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan embert, aki fejből meg tudja mondani az összes étel hozzávetőleges kalóriatartalmát. Profi fogyókúrázók jellegzetes képessége ez. A táplálkozáshoz való viszonyulásunkat fiatal korunktól sokféle tényező határozza meg. Otthonról hozott szokások, a média által sugallt, ideálisnak vélt testkép üzenete, esetleg a testalkatunkra tett kéretlen megjegyzések, amelyek sokszor nem is a valóságot veszik alapul.

A fogyókúrákra, diétákra épülő iparág vég nélkül dübörög, hiszen mindig voltak emberek, akik elégedetlenkedtek a súlyukkal, megjelenésükkel. Sajnos könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy az ételt hol a legjobb barátunknak, hol ősellenségünknek tekintsük és túlzott jelentőséget tulajdonítsunk a fizikai megjelenésünknek.

Rutinos diétázók egy idő után eljutnak arra a pontra, amikor elegük lesz a kalóriák számlálgatásából, egyszerűen csak szeretnék újra jól érezni magukat a bőrükben. Az alábbi három kérdést feltéve és megválaszolva önmagunknak, sokat segíthet abban, hogy visszataláljunk egy egészségesebb önképhez és újra bűntudat nélkül, ésszerű korlátok között tudjunk táplálkozni.

1. Mit üzen nekem az étel?

Már az első benyomások is számítanak. Gyerekként vigasztaltak-e minket egy kis édességgel és megtartottuk-e ezt a szokást felnőttként is, amikor magunkat jutalmaztuk néhány finom falattal? Láttuk-e otthon, hogy valaki a családban sokat diétázott, a felnőttek kritizálták-e egymást az alkatuk miatt? Esetleg előfordult- e, hogy ránk tettek megjegyzéseket? „Nagyanyád szerencsétlen alkatát örökölted, ezen a fogyókúra sem segít” vagy ehhez hasonló kedvességek. Hogyan étkezett a családunk, miket ettünk gyerekként, erőltették-e az evést vagy éppen megvonták tőlünk?