Az ima erőket mozdít meg. Akár vallásos vagy, akár nem, tud működni

A szellemi kibontakozásnak elméleti és gyakorlati oldala is van: amit elméletben megtanulunk, azt a gyakorlatba átültetjük, illetve tapasztalatainkról elmélkedünk. Alkatunkból adódóan haljamosak vagyunk előtérbe helyezni az egyik vagy a másik oldalt. Van, aki olvasgat, tanulmányozza és fejtegeti a szellemi tanításokat, míg más inkább gyakorlatokat végez: imádkozik, meditál. Vallási nézettől függetlenül meditálni mindenki tud, ha kellően elmélyed gyakorlásában.

Régen az imák nem álltak olyan távol a meditációtól, mint manapság. Az ima voltaképpen meditatív elmélkedés, mert aki imádkozik, az meditatívan elmélyed azokban a gondolatokban, amelyeket az ima megfogalmaz. A régi időkben a beavatottak olyan imákat terjesztettek, amelyekben benne volt a kozmikus tudás. Ilyen volt például a Jézus Krisztustól származó Miatyánk.

Az ima gyógyító erőket mozdít meg, így segíteni tudjuk a magunk és mások gyógyulását. Orvosi vizsgálattal végződő kísérletek kimutatták, hogy azok az emberek, akikért rendszeresen imádkoznak, hamarabb meggyógyulnak, mint mások. A hangosan kimondott ima hatásosabb, mint amit magunkban mondunk. Az Újszövetség szerint Krisztus is gyakran imádkozott, például a tizenkét apostol elhívása előtt és a Getsemáne kertben.

A Bibliában a Hegyi beszéd tartalmazza Jézus útmutatásait a helyes imádkozásra vonatkozóan, amely karmaoldó jelentőségű lehet. Élőkért és holtakért egyaránt érdemes imádkozni. Az ima megkönnyíti az elhunyt számára a köztes létet a halál utáni negyven napban, amikor a lelke még a földi szférák közelében tartózkodik, ebből képes erőt meríteni.