Gyermektelen, fiatal felnőttként voltak romantikus elképzeléseim a gyermekekkel való közös életről, a gyermeknevelésről. Csodás kis elveket gyártottam, amelyektől semmi esetre sem akartam eltérni majd, ha gyerekeim lesznek. Természetesen, ahogy az lenni szokott, az első öt percben minden felülíródott, amikor az első gyermekemről tudomást szereztem, a születése után pedig az elveimet is sutba dobhattam. Éljen az anyaság!
Íme, az én „soha” mondataim:
3/8 „Én soha nem adok neki tápszert!”
Eltökéltem, hogy én csakis szoptatni fogok. A tápszer szóba sem jöhetett! Persze ember tervez, a természet és a kisbaba pedig jól keresztbehúzza. A szoptatás az elejétől nehézkesen ment, a mellszívó lett az egyik legjobb barátom. Persze folyton fáradt voltam, a babám meg éhes. Sajnos olyan kevés tejem volt, ami nem volt elég. Kellett a tápszer, nem volt választás.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!