Hullámok
A középiskolában jöttem össze Csabával, aki úszó volt. Ugyanannyit küzdött, ugyanannyi sporttáborba járt, ugyanannyi kőkemény edzést csinált végig, mint a magyar sztárúszók. De mindig lemaradt pár századdal-tizeddel, így belőle sosem lett nagy bajnok. A nevét senki sem ismeri, csak az úszóberkekben van valami kis híre. Ez az élsport árnyoldala, amiről keveset beszélnek. Hogy sztár tényleg csak egy rendkívül kis százalékból lesz.
Csaba visszavonult, mert már nem jöttek az eredmények és rájött, hogy nem ért semmihez az úszáson kívül. Edző nem akart lenni, mert elege lett a medencéből, így nem találta a helyét a civil életben. Megpróbálta bepótolni a kimaradt évek szórakozását és elkezdett inni, drogozni, csajozni. Elveszített engem, a barátait, mindent. Most próbál újra talpra állni a családja segítségével, drukkolok neki.
