Sokan úgy gondolják, hogy a harag egy veszélyes és megvetendő érzelem, amit el kell fojtani vagy el kell nyomni önmagunkban – de mindenekelőtt mások előtt muszáj elrejtenünk.
Valójában a harag egy természetes érzelem, aminek megvan a maga helye és funkciója az életünkben. Akkor mégis miért viszonyulunk hozzá ilyen rosszul? A többség a gyermekkori tapasztalatok vagy a társadalmi elvárások miatt igyekszik rejtegetni haragják, pedig az elfojtott érzelmek nem tűnnek el csak úgy maguktól. Sőt, az elfojtás számos negatív következménnyel járhat mind a fizikai, mind a pszichés egészségünkre nézve. A harag megélése és kifejezése fontos része az egészséges érzelmi működésnek, és ha nem tanuljuk meg kezelni és megfelelően kifejezni ezt az érzést, akkor az hosszú távon súlyos problémákat okozhat az életünkben.
Imi Lo pszichoterapeuta, a Psychology Today egyik szerzője szerint az alábbi tünetek utalhatnak arra, hogy elfojtod a dühödet:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
Milyen partner illik hozzád a születési hónapod szerint?
1/4 Könnyen behódolsz másoknak
A behódolás természetes reakció a harag elfojtására – ezt a magatartásformát gyakran a családi és társadalmi normák határozzák meg. Sokan már gyerekkorukban megtanulják, hogy a harag negatív és elfogadhatatlan érzés, ezért elfojtják azt és behódolnak mások akaratának vagy mindenáron kerülik a konfliktust annak érdekében, hogy fenntartsák a békét és mellőzzék a további nézeteltéréseket. Az érzékeny, empatikus emberek különösen hajlamosak erre a viselkedésre, mert élettapasztalataik arra ösztönzik őket, hogy inkább mások szükségleteire összpontosítsanak.
Példa esemény: Ha gyerekkorodban azt tanultad meg, hogy érzelmeid túlzóak és zavaróak mások számára, akkor inkább megtartod őket magadnak felnőttkorodban is, mert nem akarsz kiváltani konfliktust vagy szeretnéd elkerülni, hogy felidegesíts valakit a környezetedben.
2/4 Depressziós tüneteket tapasztalsz
Az elfojtott harag mély depressziót okozhat, aminek ráadásul nehéz azonosítani a forrását. A hosszú ideje tartó szomorúság és az általános reménytelenség mögött gyakran az elfojtott harag áll – érdemes lehet gondolnod erre is, ha látszólag ok nélkül vagy szomorú.
Azok az emberek, akik elfojtják haragjukat, gyakran úgy érzik, hogy minden jelentősebb indikátor nélkül is folyton lehangoltak.
Példa esemény: Ha valaki gyermekkorában bántalmazás vagy zaklatás áldozata volt, könnyen lehet, hogy elfojtott dühe egy kritikus, belső hangot hozott létre, amely állandóan támad és rombolja az önbizalmat. A félelem, hogy az érintett személy elutasítást tapasztal majd, arra kényszeríti az illetőt, hogy elfojtsa haragját – ez hosszú távon depresszióhoz vezethet.
Az irreális dolgoktól való félelem kevéssé ismert hatása lehet az elfojtott haragnak. Azok, akik küszködnek érzelmeik kifejezésével, időnként kivetíthetik azokat másokra. Ahelyett, hogy felismernék és kezelnék az őket ért érzéseket, azokat másoknak tulajdonítják, és úgy vélik, hogy valójában mások ellenségesek velük szemben. Ez a gyanakvó hozzáállás furcsa és veszélyes világképet eredményez, és természetesen ellehetetleníti a bizalmat, így a mély kapcsolatok kiépítését is.
Példa esemény: Elfojtod a dühödet a főnököddel szemben, mivel nem mered kifejezni a véleményedet. Ezáltal hajlamos lehetsz bizalmatlanná válni másokkal szemben is a munkahelyeden, mert azt fogod érezni, hogy mindenki ellened van. Ennek következménye az, hogy még a jóindulatú megjegyzéseket is fenyegetésként értelmezed és felemészt a gondolat, hogy mindenki támad, áskálódik a hátad mögött.