Egész életemben azt gondoltam, hogy álmaim férfija minimum 180 centi fölött van, bizonyos – vagány – módon él és határozott elképzeléseim voltak arról is, hogy milyen a személyisége. Aztán randira hívott egy srác, aki ennek mondhatni szöges ellentéte volt, de mégis volt benne valami, ami miatt igent mondtam. Kiderült, hogy én nem arra vágyom, amire eddig hittem, és az illető mégis minden szinten boldoggá tett.
Azóta tudom, hogy a fehér hercegről gondolt gyerekes elképzeléseinket el kell engedni, hiszen én magam sem voltam tisztában azzal, hogy milyen férfira van szükségem. Az alábbi öt dologra jöttem rá, mióta megtaláltam az igazit.
3/5 Magamról is sokat tanultam
Felismertem, hogy tévesen álltam eddig az egész párkapcsolat-dologhoz, hogy minden döntésemért csak én vagyok felelős és nem okolhatom az exeimet semmiért.
Én viselkedtem úgy, hogy olyan férfiakat vonzottam, akik mérgezőek voltak számomra. Mindig ugyanaz volt a minta, ugyanúgy viselkedtem, próbáltam én is megfelelni az önmagam által támasztott erőltetett és irreális elképzeléseknek.
A mostani boldog, könnyed kapcsolat viszont olyan oldalamat hozta ki, amiről nem is tudtam, hogy létezik, de a mai napig nagyon hálás vagyok érte.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!