Lehet, hogy mégiscsak van valami a mondásban, miszerint egyszer mindenkinek benő a feje lágya. Biztos vagyok benne, hogyha fiatalabb koromban találkoztam volna a jelenlegi partneremmel, akkor nem is adtam volna neki esélyt, mivel az „álompasimról” tartott elképzeléseim még túl mélyen belém voltak táplálva.
Meggyőződésem, hogy szükségem volt a sorozatos csalódásokra ahhoz, hogy ráébredjek, mi az igazán fontos, hogy aztán az igazit úgy tudjam értékelni, ahogy ő azt megérdemli. Már éppen ideje volt.