Egész életemben azt gondoltam, hogy álmaim férfija minimum 180 centi fölött van, bizonyos – vagány – módon él és határozott elképzeléseim voltak arról is, hogy milyen a személyisége. Aztán randira hívott egy srác, aki ennek mondhatni szöges ellentéte volt, de mégis volt benne valami, ami miatt igent mondtam. Kiderült, hogy én nem arra vágyom, amire eddig hittem, és az illető mégis minden szinten boldoggá tett.
Azóta tudom, hogy a fehér hercegről gondolt gyerekes elképzeléseinket el kell engedni, hiszen én magam sem voltam tisztában azzal, hogy milyen férfira van szükségem. Az alábbi öt dologra jöttem rá, mióta megtaláltam az igazit.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
1/5 A „tökéletes” nem úgy működik, ahogy én elképzeltem
Valami remekül hangzik a fejünkben, vagy papírra vetve, de kimondva, vagy a gyakorlatban csúfos kudarcot vall. Nos, így volt ez velem és a fejemben élő ideállal is.
Azok a férfiak, akik minden – számomra akkoriban fontosnak tartott – „követelménynek” megfeleltek, valójában csődöt mondtak a legalapvetőbb dologban, mégpedig abban, hogy boldognak érezzem magam mellettük.
Ezért természetesen nem ők voltak a hibásak, hanem én, aki mégis hosszú éveken keresztül ragaszkodott görcsösen az elképzeléseimhez.
