Kicsit még én is félek, olyan kiszolgáltatottnak érzem magam, és nem tudom mi vár rám odakint, de remélem, hogy te ott leszel velem. A zsigereimben azt érzem, hogy valami ominózus közelít. Attól tartok nem olyan könnyű eljutni az „ott-ba”. Ez az út mindkettőnknek nagyon nehéz lesz és fájdalmas. Az értékes dolgok születéséhez hozzátartozik a fájdalom, de ennek nem feltétlenül kell szenvedésbe átcsapnia. Nincs baj a fájdalommal. Azt vállalom. Elfogadom, hogy az élet része. Túl lehet élni és erősebbek leszünk általa.
Úgy hiszem, valami nagy dologra készülünk, mi ketten, meg persze a doktorbácsi. Hallottam, hogy sok mindent megbeszéltetek, de még mindig kicsit nehéz elképzelnem. Olyan izgalmas, hamarosan kikerülök innen és végre találkozunk. Úgy szeretnélek már látni téged és apát is, már olyan régóta várok és készülök a veletek való találkozásra. Hamarosan elindulok felétek. Figyelj csak anya, kérlek, ne haragudj, ha közben fájdalmat okozok neked. Én nem akarok neked fájdalmat okozni. Majd nagyon vigyázok, jó?
Van még néhány titkos dolog, amit szeretnék neked és a doktorbácsinak üzenni. Tudom, hogy egy nagyon felkészült és jószándékú ember, de ha hallgat rám, akkor ezentúl még jobban, még humánusabban segíthet majd a hozzám hasonlóknak. Volna hozzátok néhány kérésem, mert azt szeretném, hogy a lehetőségekhez képest minél jobban érezzük magunkat. Igazán „megünnepelhetnénk” a 0. születésnapomat. Mit szóltok hozzá? Én ott LESZEK, és titeket is meghívlak. Jöhet apu is. Jó lenne, ha ő is velünk lehetne, ha mind együtt élnénk át ezeket a pillanatokat. Olvass még a témában
Anya, arra kérlek, adjuk meg a módját, és közben őrizzük meg a méltóságunkat. Én is ugyanolyan érző emberi lény vagyok, mint ti odakint. Mindenről tudok, mindent hallok, mindent érzékelek, mindent átélek, ami velem történik. És EMLÉKEZNI FOGOK MINDENRE, ami a születésemkor történik. Éppen ezért szeretném, hogy ha a külső világba csöppenésem egy szép emléket hagyó, különleges esemény lenne. Ugye számíthatok rád, hogy segítesz nekem ebben?