Elnevezve
Amikor anyám közölte, hogy ha a lányomnak nem adom az ő keresztnevét - ami az enyém is és már négy generáció viseli - akkor soha többé nem fog szóba állni velem, sem ő, sem az egész család. Eszem ágában nem volt a mi nevünket (Jolán) adni a gyereknek, már kiskoromban tudtam, hogy kislányom lesz és húsz éve megvolt a fejemben a név is (Laura). Amikor anyám ezt kijelentette, én nem elszomorodtam, hanem izgatott lettem, hogy végre itt az esély, hogy végleg kizárjam őket az életemből! A lányom Laura lett és ezzel el is volt intézve a dolog, család letudva. Azóta sokkal boldogabb vagyok.
Velős
Amikor gerincvelőre lett volna szükségem, de egyik testvérem sem volt hajlandó adni, a szüleim pedig támogatták őket ebben a döntésben.
Olvass még a témában
Mindannyian ugyanazon a 3 dolgon veszekszünk – állítja egy pszichológus
Kedvenc színed elárulja, milyen személyiség vagy. Magadra ismersz?
„Túl csinos vagyok ehhez a melóhoz” – 10 igaz történet, amikor valaki kisétált az állásinterjú közepén
Többször keveset vagy egyszer nagyot – Melyik táplálkozási mód egészségesebb?
A szignó
Amikor életemben egyszer kértem tőlük valamit és azt is megtagadták. Egyetlen kezes kellett volna a lakáshitelhez és sem apám, sem anyám, sem a két testvérem nem volt hajlandó aláírni. Tudni kell, hogy mind a négyen alkoholisták, én vagyok az egyetlen, aki képes volt kitörni a mélyszegénységből és saját erőből lediplomáztam. Egyetlen aláírás kellett volna, tudták jól, hogy rendesen fogom fizetni a hitelt és mégsem írta alá egyikük sem, csak azért, hogy alám tegyenek. Meg is mondták, hogy „minek kell nekem az ő szignójuk, ha már ilyen sokra vittem.” Irigykedtek, pedig mindig segítettem őket anyagilag, például az összes rezsijüket én fizettem éve óta. Ez volt az utolsó csepp, soha többet nem beszéltem velük. Utolsó hírem róluk, hogy milliós közműtartozás miatt kirakták őket a házból, de ez engem már nem érint.
A cikk folytatódik, lapozz!
