1.
A ruháikat szanaszét hagyják a lakásban. Ahol leveszik a pólót vagy a nadrágot, annak ott a helye és nem is értik, hogy ezzel mi a gond. A zoknikról ne is beszéljünk. Mert ugye a szennyestartó és ruhásszekrény MINDIG leküzdhetetlen távolságban van.
2.
Persze az is teljesen normális, hogy egy pólót egy hétig hordanak. Jól van az úgy!
3.
Apropó, „hol a helye?” kérdés. Nem igazán tudják (khm, akarják) megjegyezni, hogy egyes tárgyaknak hol a helye. Minek ezzel vesződni? Minek annyit pakolgatni, hogy ha úgyis elpakolnak utánuk? Persze ha valami S.O.S. kell, akkor jön az őrült rohangálás „nem találom sehol” címszó alatt. Aztán amikor megmutatjuk nekik, hogy a keresett tárgy konkrétan az orruk előtt van, akkor jön a nagy csodálkozás. Olvass még a témában
4.
Amikorazt hiszik, hogy az anyukájuk, rosszabb esetben a házvezetőnőjük vagyunk. Legyen bevásárolva, legyen meleg étel, tiszta, vasalt ruha és szép rend a lakásban. És ha ez mind sikerül (pacsi, csajok!), akkor véletlenül se dobnának meg minket pár jó szóval, hanem inkább elkezdnek lamentálni a lakás egyetlenegy pontjáról, ahol esetleg még nem raktunk rendet. Köszi! Az istenért se a szuper 90%-ot nézzétek, hanem a negatív 10%-ot, épp akartuk kérni! A kanapéról TV-t bámulva és/vagy Facebookot pörgetve annyira jól esik az efféléket hallani.
