A Diótörő E.T.A. Hoffmann egy hátborzongató története alapján készült
E.T.A. Hoffmann német író 1816-ban írta meg az „A diótörő és az egérkirály” című mesét, amelyben egy Marie Stahlbaum (németül "acélfa") nevű kislány egy diótörőt kap keresztapjától, Drosselmeiertől. Marie ugyanazokat a fantasztikus kalandokat éli át, mint később Csajkovszkij főhőse: A diótörő életre kel, és elrepíti őt az édességek országába, miután segít neki legyőzni a gonosz egérkirályt.
Hoffmann meséje azonban sötétebb, mint a balett. Marie annyira megijed, amikor az egérkirály egérlégiói először mutatkoznak, hogy véletlenül összetör egy üvegszekrényt, és felvágja a karját. A történet hátralévő része Marie sérüléséből való lábadozás közben játszódik. A napok alatt Drosselmeier a diótörő és egy egéranya történeteivel szórakoztatja, aki bosszút akar állni a családja meggyilkolásáért. Éjszakánként a hétfejű egérkirály zsarolja Marie-t, hogy adjon neki különféle javakat, cukorkától kezdve a ruhákig, és azzal fenyegetőzik, hogy bántani fogja a diótörőt, ha nem engedelmeskedik.
Marie-t nemcsak a történet nagy részében gyötri a félelem, de az is frusztrálja, hogy a szülei nem hajlandóak elhinni neki semmit, amit mond. A mese végén Marie úgy dönt, hogy hátralévő napjaiban az édességek országában fog uralkodni az emberré vált diótörőjével.
Hoffmann meséje azonban sötétebb, mint a balett. Marie annyira megijed, amikor az egérkirály egérlégiói először mutatkoznak, hogy véletlenül összetör egy üvegszekrényt, és felvágja a karját. A történet hátralévő része Marie sérüléséből való lábadozás közben játszódik. A napok alatt Drosselmeier a diótörő és egy egéranya történeteivel szórakoztatja, aki bosszút akar állni a családja meggyilkolásáért. Éjszakánként a hétfejű egérkirály zsarolja Marie-t, hogy adjon neki különféle javakat, cukorkától kezdve a ruhákig, és azzal fenyegetőzik, hogy bántani fogja a diótörőt, ha nem engedelmeskedik.
Marie-t nemcsak a történet nagy részében gyötri a félelem, de az is frusztrálja, hogy a szülei nem hajlandóak elhinni neki semmit, amit mond. A mese végén Marie úgy dönt, hogy hátralévő napjaiban az édességek országában fog uralkodni az emberré vált diótörőjével.
Fotó: bulgaria.ua.fm/depositphotos.com
A Cukortündér táncához egy egészen különleges hangszert használtak
Marius Petipa, aki a Diótörő első koreográfiáját rendezte, rendkívül részletes utasításokat adott Csajkovszkijnak A diótörő komponálásakor, gyakran meghatározva az egyes darabok hosszát és tempóját, sőt még azt is leírta, hogy milyen érzést kell kelteni a zenében. Petipa azt akarta, hogy Csajkovszkij a Cukortündér szólójához "szökőkútból kilövellő vízcseppeket" idézzen.
Csajkovszkij ezt a hatást a cselesztával érte el, amely egy zongoraszerű hangszer, finom, éteri hangzással. A cseleszta, amelyet csak 1886-ban szabadalmaztatott Auguste Mustel párizsi mesterember, akkoriban még viszonylag ismeretlen volt, és Csajkovszkij, aki aggódott, hogy egy másik zeneszerző előbb rukkol elő vele, mint ő, megpróbálta titokban tartani a közönség előtt a hangszer használatát A diótörő bemutatója előtt.
Azóta a cseleszta népszerű választássá vált olyan kompozíciókban, amelyek valami álomszerűt vagy varázslatosat akarnak közvetíteni - például John Williams "Hedwig's Theme"-je a Harry Potter és a varázsló köve című filmből. Hatósugara nem korlátozódik a klasszikus zenére: A jazzlegenda Fats Wallertől kezdve a Rolling Stonesig mindenki használta már a cselesztát a dalaiban.
Csajkovszkij ezt a hatást a cselesztával érte el, amely egy zongoraszerű hangszer, finom, éteri hangzással. A cseleszta, amelyet csak 1886-ban szabadalmaztatott Auguste Mustel párizsi mesterember, akkoriban még viszonylag ismeretlen volt, és Csajkovszkij, aki aggódott, hogy egy másik zeneszerző előbb rukkol elő vele, mint ő, megpróbálta titokban tartani a közönség előtt a hangszer használatát A diótörő bemutatója előtt.
Azóta a cseleszta népszerű választássá vált olyan kompozíciókban, amelyek valami álomszerűt vagy varázslatosat akarnak közvetíteni - például John Williams "Hedwig's Theme"-je a Harry Potter és a varázsló köve című filmből. Hatósugara nem korlátozódik a klasszikus zenére: A jazzlegenda Fats Wallertől kezdve a Rolling Stonesig mindenki használta már a cselesztát a dalaiban.
Fotó: bulgaria.ua.fm/depositphotos.com
Olvass még a témában
Marie-t nem véletlenül hívják néha Clarának
A Diótörő és az egérkirály gyermekmese létére elég árnyaltan ábrázolja azt, ahogyan a gyerekek a képzeletet és a valóságot elválasztás nélkül megtapasztalják. Egyúttal vádirat a felnőttek ellen, akik nem hisznek a gyerekeknek. Ahogy Jack Zipes német irodalomtudós 2012-ben az NPR-nak elmondta, fontos, hogy a történet azzal ér véget, hogy Marie egy általa választott világban találja magát, „míg a balettben ez egy ártalmatlan szórakozás, ami tele van valamiféle tánccal és vidámsággal. A balett végkifejletében, úgy ahogy van, semmi mélyreható nincs.” A pontos balett produkciónként változik, de általában azt sugallja (vagy kifejezetten elárulja), hogy Marie az egész történetet csak álmodta.
A néha kissé felszínesnek ható végkifejletnek – vagy inkább a lezárás hiányának – az a magyarázata, hogy A diótörő Hoffmann történetének egy sokkal könnyedebb feldolgozásán alapul, amelyet Alexandre Dumas írt 1844-ben. Ez magyarázza azt is, hogy a mai Diótörő-előadásokban a főszereplő neve miért Clara vagy Klara: Dumas változatában a főszereplőt Klara Silberhausnak (németül "ezüst ház”) hívják.
A néha kissé felszínesnek ható végkifejletnek – vagy inkább a lezárás hiányának – az a magyarázata, hogy A diótörő Hoffmann történetének egy sokkal könnyedebb feldolgozásán alapul, amelyet Alexandre Dumas írt 1844-ben. Ez magyarázza azt is, hogy a mai Diótörő-előadásokban a főszereplő neve miért Clara vagy Klara: Dumas változatában a főszereplőt Klara Silberhausnak (németül "ezüst ház”) hívják.
Fotó: bulgaria.ua.fm/depositphotos.com
