Ciki változások, ha anya leszel

Az anyaság csodálatos, egyedi érzés, és tényleg semmi nem ér a nyomába. Van azonban néhány olyan jelenség, amire nem feltétlenül számítasz, mielőtt belevágsz, ezért jó, ha előre tudatosítod magadban a változásokat, amik előtted állnak. Ezek nem feltétlenül problémák, nem is nehézségek, inkább sokszor szórakoztató, vicces jelek, amelyek arra emlékeztetnek, hogy életed visszavonhatatlanul megváltozott.

Bármennyire is próbálsz figyelni arra, hogy szép és jól álló ruhákat viselj, egészen biztos, hogy nem tudsz sikerrel járni.
Ráadásul a gyerek korát is végig lehet kísérni a ruhafoltok alapján: csecsemős anyukáknak a válla foltos, a szaladgálni tudó gyerekek pedig a comb magasságában rugdalják össze a nadrágot és a kabátokat. 

Ha korábban szeretted a nőies táskákat, hasonló tartalommal, akkor azt most nyugodtan elfelejtheted. A táskádból valószínű, hogy kikerül a parfüm, mivel irritálhatja a gyerek nyálkahártyáját, és a sminkfelszerelés is felesleges lesz, mivel úgysem lesz időd rá.
Helyette viszont lesz benne kiszokni, pelenka (jobb esetben még nem használt állapotban), cumisüveg és néhány popsitörlő is, vagyis áttérhetsz a nagyobb, kényelmesebb és csöppet sem nőies táskákra.

Talán mindenkivel előfordult már, hogy egy-egy sláger még napok múlva is a fülébe csengett. Az anyasággal ez a jelenség a milliószorosára emelkedik, csak nem slágerek, hanem gyerekdalok és mondókák formájában.
Vagyis megjelenhetünk valahol bármilyen komolyan és elegánsan, a fejünkbe akkor is csak a „Süss fel nap” fog csengeni hosszú órákon keresztül.

Nem csak a dallamok csengenek vissza rendszeresen, de a gyereknek elmondott mesék szereplői is olyanok lesznek, mintha életre kelnének.
Egyre több ismerősünk személyiségében, viselkedésében véljük ilyenkor felfedezni Malacka, Tigris vagy a Kisvakond tulajdonságait és jellemvonásait ahelyett, hogy bonyolult pszichológiai elemzésbe bocsátkoznánk.

Kismamákra nagyon gyakran jellemző, hogy annyira visszaszorítják a saját személyiségüket és annyira a gyereket helyezik maguk elé, hogy ezt akkor is megteszik, ha ténylegesen rájuk irányul egy kérés.
Jó példa erre, ha megkérdezik, hogy „Hogy vagy?”, akkor nagyon sok esetben a kismama nem a kérdésre válaszol, hanem elmeséli, hogy van a gyerek. 

Ruhaválasztáskor korábban valószínűleg az dominált, hogy jól álljon rajtad egy ruha, kiemelje erősségeidet és háttérbe szorítsa hiányosságaidat.
Kisgyerekes anyukaként azonban ez is sokat változik, és a játszótéri kényelem mellett már csak egy meghatározó szempontod marad, az pedig az, hogy lehetőleg legyen rajta egy kis pillangó vagy kutya, amit a gyerek elnézegethet.

Persze néha kisgyerekes anyaként is lázadhatunk, ha belefáradunk az imádott gyerekkel töltött, de akkor is sokszor fárasztó és monoton hétköznapokba.
A legnagyobb lázadás azonban sokszor merül ki abban, hogy beteljesítjük leghőbb vágyunkat, és veszünk magunknak egy magas sarkú cipőt, vagy egy hófehér nadrágot, rosszabb esetben mindkettőt, de egyiket sem tudjuk hova viselni. 

A kisgyerekkel való otthonlétet talán sokan nem úgy képzeltük el, mint amilyen az valójában lett. A nehézségekről mindenki hallott már, de mégis egészen más a magunk bőrén érzékelni.
Az anyaság sokszor nehéz, kimerítő és idegtépő, mégis a legfőbb vágyunk egyetlen marad: újra átélni ezt az érzést, bármilyen nehéznek is tűnik néha.