Egyre több platform áll rendelkezésünkre, hogy felvegyük a kapcsolatot bárkivel. Telefonszám híján, és kényelmi szempontokból, inkább a csetes programokat részesítjük előnyben. Látjuk, hogy elérhető állapotban, még azt is, hogy látta az üzenetünket, de nem ír vissza. Hogy miért marad el a válasz, annak számos oka lehet.
Lehet, hogy arról van szó, hogy nincs ideje visszaírni, mert nem akar egy-két szavas válaszokat futtában bepötyögni. Az is lehetséges, hogy olyan dolgot írtunk, amire nem tud válaszolni. Nem volt benne kérdés, nem volt benne számára fontos információ. És természetesen el kell azt is fogadnunk, hogy nem akar többet velünk kommunikálni. Így jelzi, hogy nem szeretne további közeledésbe bonyolódni.
Az okok között rengeteg dolog állhat. Félénk természetű, nincs kellő önbizalma, nem akar elköteleződni, vagy nem akar felesleges vitába bonyolódni. Bármi legyen is az oka, hogy nem kapunk visszajelzést, fogadjuk el csendben. Kár percenként nézegetni a telefonunkat, mert attól még nem érkezett gyorsabban válasz.
És, ha mi tudjuk magunkról, hogy mi mindig visszaírunk, legalább egy „oké”-t, egy „később írok” választ, attól még más nem lesz ilyen mentalitású, mint mi. Mindenki más csetelési szabályokat alkalmaz. És valljuk be őszintén, az, aki napok múlva sem ír vissza nekünk, mennyire lesz fontos az életünkben?
Legyünk büszkék arra, hogy mi nem vertük ki a hisztit és emberek maradtunk, aki pedig arra sem méltatott minket, hogy egy aprócska válaszra méltasson, azzal a továbbiakban nincsen semmi dolgunk. Inkább legyünk neki hálásak, hogy kilépett az életünkből, még időben, felesleges karakterszámok nélkül.