Mik azok a tényezők, amik meggyőztek arról, hogy biztonságos?
Megtanultam, ha a baba nagyobb adagokat vett a szájába, de tud köhögni, akkor kap levegőt, ki tudja köpni, ami nem esik jól neki. Viszont fontos, hogy mikor a gyermekünk eszik, ott kell ülni mellette, hogy biztonságosan tudja megtapasztalni azt, hogy mekkora méretű ételt tud egyszerre megenni.
Melyek a legnagyobb kihívások szerinted benne, és nektek hogyan sikerült megbirkóznotok velük?
A legnagyobb kihívások a kezdetekben voltak. Bár van egy tízéves lányom, aki püréket evett, éppúgy izgultam a hozzátáplálás miatt, mint akkor. Bizonytalan voltam, mikor kínáljam az étellel? Mikor tudom, hogy elég volt neki? Mindent jól csinálok? Adhatok neki egyben egy epret? Biztosan jól ül az étkezésekkor? Nem fog félrenyelni?
Mindenre szépen lassan, magam jöttem rá. A baba is tanul és a szülő is. Ez a folyamat hónapokig is eltarthat. Türelmesnek kell lennünk, mindig kell időt szánni az étkezésekre, és ne legyenek elvárásaink. (Ne hasonlítsuk össze gyerekeinket másokkal!) A mennyiségre törekvés – hazai védőnőknél kedvelt fogalom – teljesen felesleges. A gyermekünk tudni fogja, mennyi az elég neki. Olvass még a témában
Amíg nem eszik meg mindent, amit elé teszünk, addig csak ismerkedik a textúrákkal, hogyan fogja meg, emelje a szájához. A tanulás lassabb folyamat, de megéri. Amire szükségünk van, az a bizalom – a gyermekünk felé, hogy képes rá és ne adjuk fel az első kudarc után; kitartás és türelem. Ha mi nem vagyunk feszültek, a gyerekünk sem lesz az, és később élvezetes lehet minden együtt töltött étkezés.
Nem kell a baba száját törölgetni, ha piszkos, ne mérgelődjünk előtte, hogy étel van a padlón. Minden BLW-t gyakorló szülőnek tudnia kell, hogy kosz az lesz bőven, el kell engedni a tisztasággal járó elvárásainkat. Szerintem nagyon fontos, hogy közös étkezések legyenek, mikor az egész család leül az asztalhoz.
