A barátság minden közösségi kapcsolatunk közül a legnemesebb, ugyanis megvéd az elmagányosodástól. Barátokra nem azért van szükségünk, hogy valami hiányt pótoljunk, a barátság az életünk kiteljesedéséhez szükséges, a barátság a legegyetemesebb minden emberi érzelmi kapcsolat közül, mondta el nekünk Arany Gabriella, pszichológus.
– A barát elfogad olyannak minket, amilyenek valójában vagyunk, minden embernek szüksége van olyan kapcsolatra, amelyben következmények nélkül lehet őszinte, vállalni tudja önmagát, örömét, becsvágyát, lázadásait, hibáit, félelmeit, bűneit. Szükséges egy olyan kapcsolat, amelyben sikereinek őszinte támogatását, elismerését, és megértését remélheti – magyarázta a pszichológus.
A barátság véleménye szerint nem haszonleső kapcsolat, hiszen nemcsak az fontos, amit a másiktól kapni szeretnénk, hanem legalább annyira fontos az is, hogy mi mit nyújthatunk neki. A barátok között lennie kell bizonyos hasonlóságnak és különbségnek is.
– Ha először találkozunk valakivel, akiről nagyon keveset tudunk, ennek ellenére máris rokonszenvet érzünk iránta, próbálunk úgy viselkedni, hogy felhívjuk a figyelmét magunkra. Ez az első szikra, amely segítségével az igazi barátság tüze fellobbanhat, és azután dacolhat az élet minden viszontagságával.
Hogy egy ilyen szikra egyáltalán kipattanhat, azt bizonyítja, hogy a barátság jórészt önkéntelen, belső indíttatásból fakad, akárcsak minden más érzelem. Tudatosan talán még semmit sem tudunk a másikról, de a tudatalattink már felismerte benne a lehetséges barátot, észrevette azokat a közös vonásokat, amelyek összekötnek bennünket – fogalmazott Arany Gabriella.