Lemaradtam?
Tekintve, hogy egész gyerekkoromban kicsit koravénnek tartottak, most elgondolkodom, nem húzom-e túl sokáig a fiatalságom, ahelyett, hogy szép csendben megállapodnék. Aztán elhessegetem a gondolatot: a húszas éveim elején ettől talán még csak nem kell félnem, egyszer biztosan érezni fogom majd, ha itt lesz az idő.
De itt lesz az valaha? Lesz olyan valaha, amikor úgy érzem, készen állok anyának lenni? Az én anyukám olyan mindent tudó, akit a nap bármely pillanatában felhívhatok, hogy megmondja, hány fokon mossam ki a selyemblúzomat, melyik leveskockának van a legjobb íze, vagy mekkora fejet vegyek az ütvefúróba, ha képet akarok tenni a falra. Mikor leszek én ilyen mindent tudó?
