Az anyák tényleg tudják?
Az újabb kétséget egy már várandós barátnőm oszlatja el, amikor megkérdezem tőle, fél-e a szüléstől, és azt feleli: „Kicsit, de azt hiszem, valahogy csak kijön majd. Még egy sem maradt bent, ugye? Inkább attól félek, mi lesz, amikor először hazaviszem, sírni kezd, én meg csak forgatom majd, mint mókus a mogyorót, és lövésem lesz, hogy most mit csináljak vele.”
Hoppá! Hát kiderült a nagy titok! Megnyugszom, hogy ahhoz, hogy jó anya legyek, nem kell hétpálcikás trükköket tudnom, és egy titkos klubba sem kell belépnem. Az én anyám valószínűleg ugyanazzal a kétségbeeséssel nézett rám az első héten, ahogyan én néznék egy újszülöttre, és mégis csak feltalálta magát. Lehet, hogy ez egy olyan szerep, amit menet közben tanul az ember?
