A kör lassan bezárul
Olyan, mintha még tegnap lett volna, hogy remegő térdekkel és valami vállalhatatlan punk frizurával beléptem a középiskola ajtaján, pedig azóta a bakancsot magas sarkúra cseréltem, a hajam is megnőtt, lediplomáztam, és bármilyen furcsa, ma már pályakezdőnek sem éppen nevezhetem magamat. Kortársaim és barátaim, akikkel egykor együtt koptattuk az iskolapadot, vagy jártuk a budapesti éjszakát, hasonló cipőben járnak, és egyre többen a következő szintre lépnek.
Erről persze óhatatlanul eszembe jut, hogy bár egyelőre elképzelni sem tudom magamat anya szerepben, ez a különös változás már ott lebeg a levegőben. Csak egy kicsit biztosabb anyagi háttér, egy gyerek-kompatibilis otthon, és persze egy apajelölt kellene hozzá. Lehet, hogy valamiről lemaradtam?
