A kedves néni
Öregek otthonában dolgoztam az egyik kedvencem volt egy félig orosz néni, aki mindig nagyon kedves és jókedélyű volt. Sokszor mesélt oroszországi életéről, egy kis faluban él a férjével, aki már évtizedekkel korábban meghalt. Egyszer rákérdeztem, hogyan vesztette el a férjét és teljes természetességgel ennyit mondott: „Oh, kedveském, tudod ivott és vert, ezért egyik este mikor balhézott, lelöktem a lépcsőn és hál' istennek egyből kinyúvadt.”
Placenta
Terhestornán összebarátkoztam egy lánnyal, aki teljesen normálisnak tűnt, amíg egy kávé mellett el nem mondta, hogy alig várja, hogy megint szüljön és ehessen a méhlepényéből – ahogy az első gyerekénél is tette – mert kannibál hajlamai vannak és ez az egyetlen legális módja annak, hogy hódoljon ennek a vágyának.
Olvass még a témában
A rablás
A baráti társaságunk egyik – kifejezetten csendes, visszafogott - fiútagja egy „felelsz vagy mersz” játék alkalmával mesélte, hogy tiniként kirabolt egy boltot. Bringatúrán volt, csak beugrott egy kis falusi üzletbe egy üdítőért, de a zsebében volt a kése, ezért hirtelen ötlettől vezérelve megfenyegette vele a pénztárosnénit és követelte tőle a kasszát is. Mi elhűlve hallgattuk, ő pedig nevetve mondta, hogy „jó buli volt, tisztára, mint a filmeken”. Mikor közöltük vele, hogy undorító, amit tett és valószínűleg a néninek örök traumát okozott, akkor lehurrogott minket, hogy miért fújjuk fel a dolgot.
A cikk folytatódik, lapozz!
