Az anyák napja története itthon és máshol
A középkorban alakult ki a szokás, hogy azok a gyerekek, akik kirepültek a családi fészekből, a nagyböjti időszak negyedik vasárnapján visszalátogattak az otthonukba és abba a templomba, ahova korábban jártak. Akkoriban nem volt ritka, hogy akár 10 éves korban is el kellett menniük dolgozni a gyerekeknek, így fontos volt, hogy rendszeresen találkozzanak a családdal. Nagy-Britanniában Anyák vasárnapjának nevezték az ünnepet, és mivel a böjt időpontja minden évben máskorra esik, így az anyák napja is ilyen alkalommá vált.
Amerikában egészen más volt a helyzet, ott május második vasárnapján tartják az anyák napját, az ötlet pedig egy Anna Marie Jarvis nevű nőnek köszönhető, aki 1907. május 12-én tartott egy misét az anyukájáért.
(Anna édesanyja, Ann Jarvis valószínűleg Julia Ward Howe feminista költő 1870-es Anyák napi kiáltványából inspirálódott. Történetek szerint már ő is szerette volna elérni, ha országszerte segítenek a rászoruló anyáknak). Később még azt is sikerült elérnie, hogy 1914-ben Woodrow Wilson, az USA elnöke nemzeti ünneppé nyilvánítsa az anyák napját. Ennek Anna később egyáltalán nem örült, mondván a cégek és üzletek kihasználják ezt a lehetőséget arra, hogy még több ajándékot adjanak el. A virágboltok, édességgyártók ugyanis nem meglepő módon kapva kaptak az alkalmon, amit az ünnep ötletadója nem is nézett jó szemmel. Ez egészen odáig fajult, hogy Anna az anyák napja ellen kezdett kampányolni, ám nem járt sikerrel. Olvass még a témában
