Már jó pár éve volt aktuális kérdés az egyik barátnőm életében, hogy mi az a „határ” egy párkapcsolaton belül, amit már nem szabad átlépni.
Beszélgettünk erről, éppen annak kapcsán, hogy megtetszett neki valaki és nem tudta, mi tévő legyen, hiszen már évek óta élettársi kapcsolatban élt. Én azt mondtam neki, hogy ha már annyira megtetszett neki valaki, hogy folyton rá gondol és továbbfűzte ezt az egész gondolatsort, akkor valószínűleg megromlott a párkapcsolata. Ma is így gondolom.
Nem állítom, hogy nem lehet megmenteni azt a kapcsolatot, amiben ez megtörténik, de biztos, hogy valami nagyon hiányzik, ha teljesen bele tudunk zúgni valaki másba. Akkor is, ha fizikálisan (egyelőre) nem teszünk lépéseket annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk hozzá. A barátnőmről is szépen lassan kiderült, hogy valójában jó ideje nem működik jól a párkapcsolata és félig-meddig már kilábalt belőle, csak egyelőre túl bonyolultnak tűnt minden ahhoz, hogy lépjen.
Nincs baj azzal, ha megtetszik valaki – csak van a mondat végén egy „de”
Az Emotion című újságban megjelent egy témába vágó cikk, ami azt vizsgálta, hogyan működnek a romantikus kapcsolatok, illetve hogyan reagálunk a vonzó személyekre akkor, amikor párkapcsolatban élünk.
Sokakat talán meglep, de a kutatók szerint ez teljesen normális és nincs vele semmi baj. Sőt, teljesen rendben van, hogy képesek vagyunk vonzó „alternatívákat” azonosítani a mindennapok során. Kik is ők? Olyan személyek, akikkel szívesen randiznánk, ágyba bújnánk, vagy csak egyszerűen megismernénk közelebbről akkor, ha nem lennénk az aktuális partnerünkkel. A gond a szekértők szerint akkor van, amikor a vágy túl erős lesz, mert ekkor az ellentétes érzelmek már stressz-forrássá lépnek elő.
Amíg nincs erős vágy, addig nincs miért aggódni
„A legtöbb ember ambivalenciát tapasztal majd a kapcsolata egy bizonyos pontján” – mondta Giulia Zoppolat, a kutatás vezető szerzője. Ilyen helyzetekben az emberek kénytelenek mérlegelni. Jellemző módon ellentétes érzelmek sűrű hálójába keverednek akkor, mikor kapcsolatuk pozitív és negatív oldalait értékelik.
A jelenség jobb megértése érdekében a kutatók Hollandiában több száz, hosszú kapcsolatban élő párt toboroztak. Megkérdezték őket a partnerük iránt érzett érzelmeikről, továbbá arról is, van-e néhány vonzó „alternatíva” az életükben. Arra is megkérték a résztvevőket, hogy értékeljék személyes és párkapcsolati jólétüket, továbbá azt, mennyire stresszesek jelenleg, és gyakran gondolnak-e arra, hogy szakítsanak partnerükkel.
A fő kérdés az volt, mi történik akkor, amikor az emberek vágyat éreznek valaki más iránt. Kiderült, hogy bár a legtöbb felnőtt képes arra, hogy találjon legalább egy, vonzó „kilépőt” az életében, elsősorban a vágy az, ami növeli a kettősség érzését, nem a másik fél puszta jelenléte.
„Attól nem kell vészharangot kongatni, hogy valakinek megtetszik valaki, de aggodalomra adhat okot, amikor már erős vágyat érzünk iránta”
– mondta Zappolat.
Lehet, hogy ártalmatlan, de lehet, hogy sokkal többet jelent
A szerzők kiemelték, hogy ez az érzés lehet átmeneti, hiszen sok minden okozhat párkapcsolati hullámvölgyet. Ekkor egyébként is hajlamosak vagyunk arra, hogy közelebbről is szemügyre vegyünk a korábban „félretett”, vonzó egyéneket. Ilyen lehet egy jelentősebb életmódváltozás, vagy éppen a költözés, munkahelyváltás, az otthoni nehézségek fokozódása, az ideiglenes elhanyagoltság érzése.
A legnagyobb veszély az, ha a vonzónak talált és vágyott „alternatíva” folyamatosan jelen van, és úgy tűnik, hasonló érzéseket táplál.
A kutatók szerint normális és elfogadható, ha vonzódunk mások iránt is. Úgy vélik, ez önmagában nem jelenti feltétlenül a párkapcsolat végét, vagy éppen megromlását. Azonban egyértelmű, hogy ez egy stresszes helyzet, és mint ilyen, borítékolhatóak a vegyes és egymással ellentétes érzések. A párkapcsolat ilyen esetekben nem szükségszerűen kudarcra ítéltetett, viszont több figyelmet és törődést igényel. Jobban kell ügyelni az érzelmek tisztázására és annak eldöntésére, mi a legjobb lépés a jövőt illetően.