Bevállalta, hogy süteményt süt az akadályversenyre, majd este tombolt, hogy nem ment oda hozzá mindenki megdicsérni, hogy milyen finom, „csak felzabálta a sok barom!” Anyámnak sosem volt elég semmi, tőlem sem, pedig megtanultam, hogy folyamatosan hálálkodjak neki. Hétévesen már tudtam, hogy minden este meg kell köszönnöm neki, hogy milyen jó anyukám, különben a következő reggel kiállhatatlanul undok lesz velem. És ennek ellenére mindig azt hangoztatta, hogy hálátlan gyerek vagyok.
Anyám „öröksége”, hogy a mai napig minden apróságot tízszer köszönök meg mindenkinek, erről próbál meg most leszoktatni a férjem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
