Emerald Fennell sötét olvasata
A rendezői kézjegy egyértelmű. Emerald Fennell érzékenyen, mégis kegyetlen őszinteséggel nyúl a történethez. Nem akarja megszelídíteni a karaktereket, nem keres feloldozást számukra. Inkább hagyja, hogy a néző kényelmetlenül érezze magát – mert ez a szerelem nem szép, hanem nyers, ösztönös és önpusztító.
Fennell különös hangsúlyt fektet Cathy belső vívódására. A film egyik legerősebb rétege éppen az, ahogyan megmutatja: egy nő döntései mennyire korlátozott térben születnek. Cathy nem csupán szerelmes nő, hanem társadalmi szerepeknek való megfelelés áldozata is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






