A férfiak barátságai egyszerűbbek és kisebb intenzitásúak, mint a hölgyeké, ami jól hangzik, de ennek bizony ára van.
A terapeuta
Mi, nők sokkal bensőségesebb dolgokat osztunk meg egymással, mint a pasik. Ez jó dolog, mert kibeszélve a gondjainkat könnyebben túltesszük magunkat rajtuk, de nekem a legrégebbi barátságom ment gallyra pont emiatt. A baj az volt, hogy ezek a „terápiás alkalmak” egy idő után teljesen egyoldalúvá váltak, tehát én végighallgattam Anitát – mint egy türelmes pszichológus – de ő nem hallgatott meg engem. Amikor találkoztunk, ő rámzúdította minden gondját-baját, majd amikor rám került volna a sor, közölte, hogy mennie kell és faképnél hagyott.
Sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, milyen szinten kihasznál és leszív engem ez a parazita-szerű kapcsolat, aztán pár év múlva én is ugyanebben a szerepben találtam magam. Lett egy csendes kolléganőm, akit én kezdtem el lelki szemetesládának használni, mint valami függő: bármi történt a munkahelyemen, egyből hozzá szaladtam, hogy kiventilláljam. Megértést vártam tőle és azt, hogy mindig igazat adjon nekem, amit meg is tett, majd benyújtotta a számlát, de nem akárhogy: amikor mindketten kiszemeltük ugyanazt a pozíciót, szépen hátbaszúrt és mindent felhasznált ellenem, amit valaha megosztottam vele. Olvass még a témában
