Éreztem, hogy ez így itt ismét nem az én helyem, de érthető okokból nem szerettem volna úgy felmondani, hogy nincs más. Elkezdtem újra állást keresni, amikor az egyik interjún közölték velem, hogy referenciaként felhívták az akkori munkáltatómat, aki nem feltétlenül adott pozitív értékelést. Meglepő.
Nos, ezt követően nem volt választás, tudták, hogy interjúkra járok, így igen hamar véget vetettünk az „együttműködésünknek”.
Hogy miben hibáztam?
Abban biztosan, hogy mindenemet adtam, határok nélkül. Az egy dolog, hogy az alapvető feladataimat is a teljes kizsigerelés mellett végeztem, de azt is hagytam, hogy hétvégén sales célokból „reprezentálni” küldjenek, nem kifizetve a pluszmunkát. Nem volt része a szerződésemnek ilyen jellegű tevékenység vagy megállapodás, így a bérem terhére sem lett volna korrekt ezt kérni. Olvass még a témában
A lakásod legőszintébb pontja: a lim-lom fiók, amit tuti te is szégyellsz
„A pasim dobálózik, ha dühös és ilyenkor menekülök” – Ahogyan a haragját kezeli, sokat elárul arról, hogyan bánik veled
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a hónap szülötteivel, a Skorpiókkal
Másokat megérteni, önmagunkat nem elveszíteni – hol húzódik a határ?
Persze többször hallottam vissza folyosói pletykákból, hogy a viszonylag magas fizetésemért elvárható, hogy ilyen formán is támogassam a cég tevékenységét.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
