Önkéntelen reakció
A volt férjemmel és a három gyerekkel mentünk anyósomékhoz kocsival, amikor az egyik faluban egy násznép mellett haladtunk el. Amikor a menyasszony mellé értünk és az mosolyogva rámnézett, arra gondoltam: „Ne csináld, elrontod az életed!” Majd feltűnt, hogy a férjem dühösen néz rám, a gyerekek elhallgattak és akkor tudatosult bennem, hogy hangosan kimondtam a szavakat. Azóta is eszembe jut néha a mosolygó menyasszony és csak remélni tudom, hogy az ő házassága nem olyan, mint az enyém.
Az vagyok
Amikor még házas voltam, egyik este Miszter Csodálatos éppen a híradót nézte és elkezdett mormogni valamit a gyerekekről és az oktatás helyzetéről. Én mosogattam, miközben magyarázott és amikor elegem lett, felszólaltam, hogy „én, mint egyedülálló anya azt gondolom erről, hogy…” Ő meghökkent és azt motyogta, hogy én nem is vagyok egyedülálló anya, én pedig a szemébe néztem és közöltem vele, hogy de, sajnos az vagyok és még őt is el kell viselnem. Az volt az a pillanat, amikor végképp megfogalmazódott bennem, hogy jobb lenne nélküle. Egy évvel később fogtam a gyerekeket, a kutyát, a macskát, a tengerimalacot és azóta boldogan élünk „apuka” nélkül.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
