Az anyák sorsa
A férjem egy kigyúrt alfahím. Nagyhangú, erős, férfias. A sok nyegle szerencsétlen exem után pont ilyen társra vágytam: akire lehet támaszkodni, aki irányt mutat, és nem nekem kell irányítanom a kapcsolatot.
Ez így is volt, amíg meg nem születtek a gyerekek – azóta viszont minden én csinálok, én szervezek, én döntök el. A „családfő” egy napot nem tud lemenedzselni a gyerekekkel, ötpercenként hívogat valami kérdéssel. Elfogadtam – mert kénytelen voltam –, hogy ez az anyák sorsa, de nagyon nem tetszik.
A férj, az apa
„Meghalnék értetek.”
– hangoztatja büszkén a gyermekeim apja, amire csak annyit tudok mondani, hogy ez nagyon nemes gesztus, de senki sem kéri tőle. Amit kérünk, az annyi, hogy hetente egyszer húzza ki a kukát. Vagy szerelje meg a polcot, ami három hónapja lóg. Esetleg néha ő is berámolhatná a mosogatógépet, vagy elmehetne életében először egy szülői értekezletre. Olvass még a témában
Közel sem volt hagyományos, de nem kérhettem volna ennél csodálatosabb lánybúcsút
„Csoda, hogy beférsz az ajtón” – Testszégyenítő mondatok, amik egy életre tönkretesznek
Az agy időskorban is ugyanolyan jól fejleszthető – egy új kutatás szerint
Az Igazság kártyája: ezt üzeni az októberi Tarot a Mérleg energiák mellé
Esetleg játszhatna félórát a gyerekekkel, hogy legyen időm végre hajat mosni. Nem meghalni kell értünk, csak részt venni az életünkben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
