Amikor a „mi lenne ha” kérdése elkezd zavarni
A negyvenes évek eleje sokaknál elérkezik a belső számvetés ideje. Elértem, amit akartam? Jó helyen vagyok? Tényleg ezt szerettem volna csinálni egész életemben? Ha a válasz nem egyértelmű „igen”, akkor elkezdünk keresni. Amikor szembesülünk azzal, hogy az időnk ebben az életben nem végtelen, akkor egyre égetőbb kérdés lesz, hogy új karriert, új értelmet, új szokásokat, új szerelmet találjunk.
Ez az a pont, amikor a külső elvárások helyett először halljuk meg igazán a saját hangunkat. Ezért van az, hogy gyakran totálisan másként kezdünk el viselkedni, mint amit a környezetünk megszokott tőlünk – vagy amit mi megszoktunk magunktól.
A 42. év ebből a szempontból lehet egyfajta „belső forradalom”. Vágy, hogy végre hitelesen, a saját ritmusunkban éljünk és abba az irányba haladjunk, amit régen elterveztünk. Nem véletlen tehát, hogy sokan ilyenkor váltanak szakmát, költöznek, vagy épp kezdenek valami egészen újba… Olvass még a témában
„Így szabotáltam magam évekig” – nők, akik csak „rosszfiúkkal” jártatok, mi a sztoritok?
„Egymás mellett álltunk a 20 éve készült fényképen” – Párok, akik sorsa hamarabb keresztezte egymást, mint hitték
„Vasárnap reggel 7-kor a telefonban üvöltött velem” – Elviselhetetlen főnökök
A „független nő” néha csak egy nő, aki már segítséget kérni sem mer
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
