Olyan elvárásokat kérdőjeleznek meg, amelyekbe a mi generációnkat még szinte észrevétlenül nevelték bele.
Persze minden generáció másként működik, és ez így van rendjén. Mindannyian a saját korunk társadalmi elvárásai, családi mintái és lehetőségei között tanuljuk meg, hogyan kellene élni. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, mit viszünk tovább ezekből a mintákból. Vannak ugyanis olyan beidegződések, amelyektől még akkor is nehéz megszabadulni, ha felnőttként már pontosan tudjuk, hogy nem tesznek jót nekünk. A Gen Z-ben viszont azt látom, hogy sokan már azelőtt megkérdőjelezik ezeket, hogy egyáltalán a saját bőrükön megtapasztalnák a következményeiket. És ennek nagyon örülök.
Mindig maximumot nyújtani a munkában
Mi még úgy csinálunk, mintha bármi is múlna rajta. Ha túlórázunk, ha hétvégén is válaszolunk az e-mailekre, ha a saját feladatainkon túl még három emberét is magunkra vállaljuk, akkor talán egyszer észreveszik, milyen értékesek vagyunk. Talán előléptetnek, megdicsérnek, vagy legalább nem mi leszünk az elsők, akiktől megválnak egy leépítésnél. Olvass még a témában
Aztán egyszer csak rájövünk, hogy a cég nem a családunk, a főnökünk nem a mentorunk, és a vállalat sikere nem a mi személyes dicsőségünk.
A Gen Z egy része mintha ezt már azelőtt megértette volna, hogy éveket áldozott volna az ellenkezőjének bizonyítására. Nem lustábbak, egyszerűen nem gondolják, hogy a munkájuknak az életük minden más területét felül kell írnia. Szerintem ez nem a munkamorál halála, hanem az egészséges önbecsülés egyik formája.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
