Volt egy időszak, amikor azt hittem, a barátságot a kilométerek ölik meg. Hogy ha elköltözik valaki egy másik városba, egy másik országba, akkor onnantól kezdve minden lassan elhalványul, mint egy fénykép, amit túl sokáig hagytak a napon. Aztán rájöttem, hogy nem ez az igazság. A barátnőm, akivel tizenöt évig ültünk egymás mellett a suli padjaiban, majd később egymás esküvőjén tartottunk pohárköszöntőt, nem azért csúszott ki az életemből, mert elment Bécsbe dolgozni. Azért, mert egy ponton egyszerűen abbahagytam, hogy megkérdezzem tőle, hogy van.
Egyetlen fotó mutatta meg, mennyire eltávolodtunk
Emlékszem a pontos pillanatra, amikor ez lecsapódott bennem. Egy kávézóban ültem, amikor a telefonom képernyőjén megjelent egy értesítés: közös ismerősünk, Panni, most posztolt vele egy közös fotót valahonnan egy hegyoldalból. Néztem a képet, és a lányomnak feltűnt, milyen furcsán elhúzódik az arcom. Megkérdezte, mi az. Azt mondtam, semmi, csak eszembe jutott valaki.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
