Lassan kilenc hónap. Kilenc hónapja léptem ki az ajtón, akkor hagytam a hátam mögött mindent egyik pillanatról a másikra. Néha ijesztő is visszatekinteni, mennyi történet íródott azóta, mennyi kihíváson, megpróbáltatáson vagyok túl, milyen embereket sodort elém az élet, és milyen nehézségek árán érek el egy olyan célt, amit valójában húsz éve mondtam ki, de azóta valahol nagyon mélyen lappangott.
Annyira, hogy nem is sejtettem, hogy egyszer újra előkerül. Mindig is egy ízléses, az én esztétikai elképzeléseimnek megfelelő kis lakást szerettem volna. Soha nem vágytam házra, nem volt előttem egy klasszikus élet képe, és a mostani énemet ismerve, ez nem csoda. Viszont mindezekkel ellentétben vágyom a megnyugvásra, az érzelmi biztonságra, a háttérre.
Kóborló lélek
Az otthonom épül, és remélhetőleg határidőre elkészül. Valójában kitaláltam, hogy karácsonykor szeretnék már ott lakni. Ehhez december 12-én költöznöm kellene, hogy már nagyjából be is legyen rendezve. Hogy mennyi a realitása? Fogalmam sincs, de úgy döntöttem, hogy beírom a naptárba, hogy akkor költözöm. Talán az univerzum vagy bármi ehhez fogja igazítani az energiákat. Olvass még a témában
„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra
Rá akartam szólni a tinédzserekre a buszon, de nem mertem – ahogy senki más sem
Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek
A legjobb üzleti döntésem az volt, amikor nemet mondtam egy visszatérő vendégnek
És ott kezdődik vagy folytatódik igazán a kaland. Amikor a saját otthonomba megérkezek, és ezzel együtt remélhetőleg a lelkem is hazatalál, mert most mindenfelé kóborol. Néha megmutatja magát, hogy azért éreztesse a jelenlétét, de nem vagyunk összhangban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
