Denis Diderot, a felvilágosodás egyik legnagyobb francia gondolkodója egy szép napon kapott ajándékba egy vörös hálóköntöst. Elegáns, puha, méregdrága darab volt, sokkal finomabb, mint amihez hozzászokott. Boldogan vette fel, aztán leült a dolgozószobájában megírt esszéjében pontosan azt a pillanatot örökítette meg, amikor végignézett a szobáján, és hirtelen minden ronda lett. A kopott íróasztal, a foltos szőnyeg, a régi székek. Semmi sem illett többé az új köntöséhez. Néhány hónap alatt lecserélte a bútorait, a falikárpitját, végül az egész dolgozószobáját, csak hogy méltó környezetet teremtsen egyetlen ruhadarabnak.
Mi az a Diderot-effektus?
Ez a történet évszázadokkal később kapott nevet: Diderot-effektus, amelyet Grant McCracken kanadai antropológus nevezett el a fogyasztói kultúráról szóló kutatásában. A jelenség lényege egyszerű és rettenetesen ismerős: egy új tárgy megvásárlása nem lezár, hanem elindít valamit. Az új darab megbontja a megszokott vizuális és érzelmi egyensúlyt, és a környezetünk többi eleme hirtelen elavultnak, oda nem illőnek tűnik.
Gondoljunk bele, milyen ismerősen hangzik ez a saját életünkből. Veszünk egy új kanapét, és két hét múlva már azon gondolkodunk, hogy a függöny színe nem passzol hozzá. Kicseréljük a függönyt, aztán kiderül, hogy a régi lámpa túl sárga fényt ad ehhez a stílushoz. Az új lámpa mellett a dohányzóasztal is kopottnak látszik. Ez a lánc szinte sosem áll meg magától. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
