Borítókép: IMDb
Az Elle előzménysorozat pedig bebizonyítja, hogy az eredeti film örökségéhez igenis lehet méltón hozzányúlni.
Reese Witherspoon Elle Woodsként nem csupán egy emlékezetes karaktert keltett életre, hanem egy olyan női példaképet is, aki bebizonyította: a kedvesség, az intelligencia és a nőiesség nem zárják ki egymást. Olvass még a témában
Éppen ezért vegyes érzésekkel ültem le megnézni az Elle című előzménysorozatot. Egyszerre voltam kíváncsi és szkeptikus. Egy ilyen kultikus film örökségéhez hozzányúlni óriási felelősség, hiszen Reese Witherspoon alakítása annyira meghatározó volt, hogy szinte lehetetlennek tűnt méltó előzménysorozatot készíteni hozzá.
Lassan indul, de megéri kivárni
Őszintén szólva az első epizód nem igazán győzött meg. A történet kissé nehézkesen bontakozik ki, és ha nem ismertem volna korábbról a Doktor Szöszi filmeket, könnyen lehet, hogy nem folytatom a sorozatot.
Szerencsére adtam neki még egy esélyt – és ez végül jó döntésnek bizonyult.
Ahogy halad előre a történet, úgy válik egyre izgalmasabbá, érzelmileg gazdagabbá és karakterközpontúbbá. Néhány epizód után már egyértelművé válik, hogy az Elle nem egy egyszerű, nosztalgiára építő spin-off, hanem egy saját jogán is működő történet.
Egy másik oldalát ismerjük meg Elle Woodsnak
A sorozat 1995-ben veszi fel a fonalat, amikor Elle a 16. születésnapját ünnepli. A történet azt mutatja be, milyen volt az a lány, akiből később az a magabiztos, kitartó és inspiráló fiatal nő lett, akit a filmekből ismerünk.
Bár biztos anyagi hátterű családból érkezik, a sorozat egyáltalán nem idealizálja az életét. Egy új közösségbe kerülve ugyanazokkal a bizonytalanságokkal, csalódásokkal és önkereséssel szembesül, mint sok tinédzser. Ezek a kihívások hitelesen magyarázzák meg, hogyan formálódott az a céltudatos személyiség, aki később képes volt minden előítéletet legyőzni a Harvard falai között.
Talán ez a sorozat egyik legnagyobb erőssége: emberközelivé teszi Elle Woods karakterét.
Lexi Minetree méltó választás volt
Az előzménysorozat legnagyobb kérdése természetesen az volt, ki képes igazán hitelesen eljátszani a fiatal Elle Woodsot.
Lexi Minetree remek választásnak bizonyult.
Nem Reese Witherspoont próbálja utánozni, mégis számos apró gesztusban, mimikában és hangsúlyban annyira visszaadja az eredeti karaktert, hogy néhány jelenetben valóban könnyű elhinni: ugyanazt az Elle-t látjuk, csak évekkel korábban.
Nemcsak külsőleg hasonlít az elődjére, hanem sikerül megragadnia azt a különleges energiát is, amely annak idején Reese Witherspoon alakítását ennyire szerethetővé tette.
Donna, a sorozat legnagyobb meglepetése
Ha egyetlen mellékszereplőt kellene kiemelnem, az Amy Pietz Donnája lenne.
Donna karaktere egyszerre határozott, empatikus és végtelenül emberséges. Bár a történet a kilencvenes évek közepén játszódik, a gondolkodásmódja ma is modernnek hat. Olyan édesanya, aki nem akarja mindenáron irányítani a gyermeke életét, hanem támogatni próbálja, amikor valóban szüksége van rá.
Ritka az olyan mellékszereplő, aki ennyire természetesen tud jelen lenni a történetben, miközben rengeteget ad hozzá az egész produkció értékéhez. Donna azonban pontosan ilyen.
Egy ígéretes barátság születése
Pozitív meglepetés volt Gabrielle Policano is, aki Liz karakterét alakítja.
Liz saját problémákkal és belső küzdelmekkel érkezik a történetbe, ami hozzájárul ahhoz, hogy a kapcsolatuk Elle-lel fokozatosan, hitelesen épül fel. Ketten együtt remek párost alkotnak, és könnyen el tudom képzelni, hogy a második évadban az egyik legerősebb szál éppen az ő barátságuk lesz.
Romantika, de nem mindenáron
A sorozat természetesen a romantikus oldalról sem feledkezik meg. Elle szerelmi életében két fontos szereplő jelenik meg: Miles, akit Jacob Moskovitz alakít, valamint Dustin, akit Zac Looker kelt életre.
Mindkét színész meggyőzően formálja meg a saját karakterét. Dustin is fontos része Elle történetének, nekem azonban Miles személyisége és az Elle-lel való kapcsolata természetesebbnek hatott. Kettejük között éreztem azt a fajta összhangot, ami alapján könnyebben el tudom képzelni, hogy hosszabb távon ő lehet az, aki igazán illik Elle-hez.
Ami még különösen szimpatikus Elle karakterében, hogy nem helyezi a fiúkat minden elé. Nem mond le a saját céljairól, a barátairól vagy önmagáról egyetlen fiú kedvéért sem. A történet arra is rávilágít, hogy egy kapcsolat akkor lehet értékes, ha illeszkedik az ember életébe, és nem veszi át felette az irányítást.
Nem csak nosztalgia
A sorozat egy idő után teljesen leveti magáról a sablonosságot. A történet olyan témákat érint, mint az önbizalom, az önazonosság, a beilleszkedés, a barátság, az első szerelmek vagy éppen az előítéletek. Ezek mind olyan kérdések, amelyek ma is ugyanolyan aktuálisak, mint harminc évvel ezelőtt.
Ezért is jóval több az Elle egy korrekt előzménysorozatnál. Egy érzékeny fejlődéstörténet, amely megmutatja, hogy az erős női karakterek nem egyik napról a másikra születnek, hanem számos kisebb és nagyobb próbatétel formálja a személyiségüket.
Már várom a folytatást
Mire az első évad végére értem, teljesen megváltozott a véleményem a sorozatról.
A kezdeti bizonytalanságot fokozatosan felváltotta a kíváncsiság, majd az őszinte lelkesedés. Külön öröm, hogy időközben hivatalossá vált: az Elle biztosan kap második évadot, sőt, már a forgatás is elkezdődött.
A mellékszereplők összességében is erős alakításokat nyújtottak, és nem lehet szó nélkül elmenni Elle hűséges kutyája, Gyilkos mellett sem, aki minden jelenetével mosolyt csalt az arcomra, és üde színfoltja lett a sorozatnak.
Ha valaki az első epizód után még bizonytalan, azt csak bátorítani tudom: érdemes kitartani. Az Elle nem a Doktor Szöszi másolata akar lenni, hanem annak érzékeny, emberi és meglepően mély előzménye. Mire véget ér az első évad, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy már ugyanúgy várjuk a folytatást, mint egykor a felnőtt Elle Woods következő nagy kalandját.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
