Néha úgy érzem magam otthon, mint egy bukott animátor, mert a vendégem (a saját gyerekem) sértésnek veszi, ha nem tálalok ki számára valami világmegváltó szórakozást. Lehetőleg olyat, amit még sosem csináltunk.
Ülünk tanácstalanul a nappaliban, mellettünk a játékokkal megpakolt gyerekszoba, és mégis rendre felhangzik a balsejtelmes mondat:
„Anya, mindjárt meghalok, annyira unatkozom!”
Próbáltam már mindent. Rámutattam a játékokkal tömött polcra, a vágyott LEGO-kra, amikért a fizetésünk egy jelentős részét otthagytuk karácsony előtt a boltban. Aztán a kifestőire, azokra a kártya- és társasjátékokra, amikkel pár éve még fantasztikusan jókat játszottunk, de semmi. Közben pontosan tudom, hogy ha megenyhülnék és engedném, hogy bepattanjon a tablet vagy a tévé elé, akkor órákig nem hallanám, hogy milyen siralmas az élet. Olvass még a témában
Hogyan ünnepled a saját sikereidet? Derítsd ki, mennyire tudsz örülni magadnak!
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
Igent mersz mondani a változásra? – Amikor egy lehetőség kopogtat
6 teljesen átlagos mondat, ami mélyen megérinti azt, aki magányosan nőtt fel – szakértők szerint
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
