Alapvető szükségletekről beszélünk, ha azok kielégítése az emberi élet fenntartásához elengedhetetlen: ilyenek például az evés, az ivás, az alvás igénye. A szükséglet egy hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre késztet. De a szerelem vajon szükséglet-e? Miért vágyunk rá annyira?
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Márquez zseniálisan és kifinomultan írja körbe a szerelem kortalanságát, a szerelem természetét, annak szükségességét a Bánatos kurváim emlékezete című könyvében, mely egy igen idős ember és egy kamaszlány kibontakozó szerelméről szól.
Coelho szerint mindnyájunknak szüksége van szerelemre, mert ez az emberi természet része, pontosan úgy, mint az alapvető szükségletek, az evés, ivás, alvás. Szerinte a magány függőséggé is alakulhat. Ezt a tanácsot adja: ,,Ha úgy tűnik, hogy számodra nincs értelme a naplementének, légy alázatos, és indulj, hogy szerelemre találj.”
2/6 Rómeó és Júlia, kicsit másképp
Amikor egy kapcsolat akadályokba ütközik, az frusztrációt okoz. Ez a frusztráció egy izgalmi állapot, ami szerelembe csaphat át, kötődést eredményezhet. Fontos szerepet kap a kultúra is, mert ez határozza meg, hogy minek nevezzük a másokhoz való viszonyulásunkat, az izgalmi állapotunkat.
Napjainkban a párkapcsolatokért nem kell megküzdeni, emiatt nem alakul ki komolyabb kötődés, elmélyülés. A kapcsolat nem csak idejekorán kiürül, unalmassá válik, hanem, mivel nem kell megküzdeni egymásért, nincs akkora értéke a kapcsolatnak.
Ezt nevezik kapcsolatfüggőségnek. A függő állati sorba taszítja magát azzal, hogy nincs igénye önálló döntéshozatalra. Ez gyakorlatilag gyávaság, és az érzelmi érettség hiánya. Ilyenkor az egyén gyerekként, szinte kisállatként vágyik a szeretetre, melyet szerelemnek értelmez, és csak a szeretett személy szava a mérvadó.
Folyamatos megfelelési kényszer irányítja. Nem mer, nem akar önálló lenni, és nem tudja magát elképzelni egyenrangúnak sem.
