Amiről nem gondoltuk volna, hogy szükséglet: a szerelem

Márquez zseniálisan és kifinomultan írja körbe a szerelem kortalanságát, a szerelem természetét, annak szükségességét a Bánatos kurváim emlékezete című könyvében, mely egy igen idős ember és egy kamaszlány kibontakozó szerelméről szól.

Coelho szerint mindnyájunknak szüksége van szerelemre, mert ez az emberi természet része, pontosan úgy, mint az alapvető szükségletek, az evés, ivás, alvás. Szerinte a magány függőséggé is alakulhat. Ezt a tanácsot adja: ,,Ha úgy tűnik, hogy számodra nincs értelme a naplementének, légy alázatos, és indulj, hogy szerelemre találj.”

Ezt nevezik kapcsolatfüggőségnek. A függő állati sorba taszítja magát azzal, hogy nincs igénye önálló döntéshozatalra. Ez gyakorlatilag gyávaság, és az érzelmi érettség hiánya. Ilyenkor az egyén gyerekként, szinte kisállatként vágyik a szeretetre, melyet szerelemnek értelmez, és csak a szeretett személy szava a mérvadó.

Folyamatos megfelelési kényszer irányítja. Nem mer, nem akar önálló lenni, és nem tudja magát elképzelni egyenrangúnak sem.