Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomAnya-lánya kapcsolat
Remélem, ha ezt most olvasod és éppenséggel nem a legjobb a kapcsolatod az anyukáddal, kapsz egy kis reményt ahhoz, hogy ez változhat. Mert én sem hittem benne sokáig, én is megszállottan őt okoltam mindenért és kerestem benne a hibákat. Ami megjegyzem, van bőven, hiszen ő is ember. De legalább ennyi elfér bennem is, melyeket jóval nehezebben ismertem fel. Igazán soha nem volt túlságosan harmonikus kapcsolatunk, habár ő mindent feláldozva nevelte fel a testvéremet és engem.
De valahogy mindig szimpatikusabbak voltak a barátaim anyukái, akik nem kérték számon a leckét, nem kérdezősködtek folyton, inkább bulit szerveztek nekünk és megvették a sört a boltban. Anyukámat mindig befeszült nőként láttam, akinek az iskola körül forog az élete.
De valahogy mindig szimpatikusabbak voltak a barátaim anyukái, akik nem kérték számon a leckét, nem kérdezősködtek folyton, inkább bulit szerveztek nekünk és megvették a sört a boltban. Anyukámat mindig befeszült nőként láttam, akinek az iskola körül forog az élete.
Hazugságok hálójában
Gyerekként soha nem hazudtam neki, aztán ahogy távolodtunk egymástól, úgy kezdtem egyre jobban kiszínezni a történeteket. Azt éreztem, hogy semmiről nem tudok őszintén beszélni vele és természetesen ez az ő hibája. Apukámat az egekig magasztaltam, anyukámat megvetettem. Akkor talán még nem is voltam tisztában azzal, hogy nekem van a világon a legjobb anyukám. A hazugságok méregként férkőztek be a kapcsolatunkba és azon kaptam magam, hogy mindenért őt hibáztatom. Ő volt a hibás a rossz jegyért, a rossz kedvért, de még azért is, ha én feleltem a suliban. Így visszagondolva, hősként gondolok rá, hogy mindezt zokszó nélkül tűrte.
Olvass még a témában
Sok sírás és egyéb katasztrófák
Már akkor is az írás volt az egyik terápiám, bár gyerekként ennek nem voltam tudatában. Minden veszekedés után megfogalmaztam neki érzéseimet és mivel nem az általam kívánt reakció érkezett, dühösebb voltam rá, mint előtte. Igazán soha nem hallgattam meg, amit mondott, könnyebb volt egyből vádaskodni. A feszültség feszültséget szült és végül annyira eltávolodtunk egymástól, hogy teljesen kizártam az életemből. Egyetemre jártam, utána dolgoztam és letudtam az otthoni kötelező köröket. Sokat találkoztunk, de felszínesek voltak a beszélgetéseink.
A cikk folytatódik, lapozz!
