Nagyon nehéz elhinni, hogy hét év telt el azóta, hogy a szülőszobán a mellkasomra fektettek egy nyöszörgő, ragacsos, meleg kis csomagot, miközben a szülésznő mosolyogva azt mondta: „Akkor most kezdődhet a nehez!” És ezzel a mondattal anyává váltam. Elindultam az úton, amiről elképzelni sem tudtam, mit tartogat, mennyi kihívás, sírás, aggódás és mennyi leírhatatlan boldogság és szeretet lesz benne.
Ha most visszamehetnék az időben, és leülhetnék a hét évvel ezelőtti önmagammal — azzal, aki karikás szemmel, bizonytalanul, de végtelen szeretettel nézett egy újszülöttre — ezt a hét dolgot mondanám neki.
Az álmatlan éjszakák véget fognak érni
Tudom, hogy most úgy érzed, ez az új alapállapot, és soha többé nem fogsz egyben végigaludni egy éjszakát. De fogsz. Esküszöm. Nem, még nem holnap, nem jövő héten, és az a rossz hírem van, hogy még csak nem is jövőre. De fogsz! A nagy képet nézve ez egy egészen rövid időszak lesz — még ha épp most végtelennek is tűnnek a nappalok és az éjszakák. Olvass még a témában
„Amikor megláttam a katicát, tudtam, hogy a nagyi még mindig itt van” – Szeretteink üzenetei a síron túlról
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
