Úgy megyek sétálni, hogy közben semmit sem akarok elérni
Amikor sétálni indulok, korábban szinte automatikusan bekapcsoltam egy podcastot, elindítottam egy hangoskönyvet, vagy legalább a telefonomat nyomkodtam. Ha már mozgok, legyen hasznos is az idő, gondoltam. Tanuljak valamit, tájékozódjak, hallgassak meg egy érdekes történetet.
Mostanában viszont egyre többször hagyom otthon a fülhallgatót, és egyszerűen csak elindulok. Megnézem, milyen növények nőnek a járda mellett, figyelem az épületeket, hallgatom a madarakat, vagy találgatok, vajon miért éppen azt a kutyát sétáltatja valaki, amelyiket. Ha pedig unatkozom, hát unatkozom.
Az elején kifejezetten furcsa volt, mennyire nehezen viselem, ha néhány percig nem történik semmi különös. Olvass még a témában
Mostanra viszont szeretem, hogy a séta nem újabb lehetőség a teljesítményre, hanem egy olyan időszak, amikor nem kell semmit kipipálnom a képzeletbeli teendőlistámon.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
