Az ökológiai lábnyomunk csökkentése mindannyiunk feladata és közös érdekünk. Számos összetevője közül most egy kicsit a vízlábnyommal szeretnélek részletesebben megismertetni, hiszen talán ez az, ami a leginkább hatást gyakorol az életünkre.
Öntözés a régi módszerekkel
A nyári időben mindannyian több vizet használunk, köszönhetően a házi medencéknek, vagy éppen a gyakori öntözéseknek. Érthető módon mindenki szeretne zöld gyepet, de ez rengeteg vizet felemészt. Kivéve akkor, ha az eső nem a csatornákba zúdul, hanem esővízgyűjtő tartályokba. Ezek a tartályok, bármilyen nagyok is, iszonyú gyorsan megtelnek egy-egy kiadós esőzés hatására, és aztán akár heteken keresztül is kiszolgálhatják a család öntözővíz készletének túlnyomó részét.
Gondold át, mit fogyasztasz!
Sokan bele sem gondolnak abba, hogy az étkezésünknek iszonyúan nagy ökológiai lábnyoma van és ez alól bizony a vízfogyasztás sem kivétel. Nem csak arról van szó, hogy az adott gabonákat, zöldségeket és gyümölcsöket öntözni kell. Az állatipar megdöbbentően sok vizet használ fel, már csak az által is, hogy 1 kg hús „előállításához” átlagosan kb. 10-14 kg gabonát kell elfogyasztania az állatnak – tehát a tízkilónyi alapanyagból csinálunk egyet.
Az állatok nem igényelnek kiemelkedően sok vizet, azonban az étkeztetésük, a tisztántartásuk, a hús feldolgozása már igen. Ezt a sort a marhahús vezeti: mire 1 kilónyi hús a tányérunkra kerül, nem kevesebb, mint 155 liter víz felhasználásával kell számolnunk. Egyébként a gabona (a takarmányé is) vízigénye sokkal nagyobb, mint a legtöbb zöldségé, vagy gyümölcsé, és természetesen itt is igaz, hogy a szezonális, helyben termő alapanyagok mindig a leginkább környezetbarát választások közé sorolhatóak.
