A kutyák fantasztikus háziállatok és rengeteg örömöt, boldog pillanatot hoznak az életünkbe. Azonban a gondtalan, közös életért cserébe feladataik is vannak a gazdiknak.
Ezek közül az egyik kevésbé kellemes teendő a kutyapiszok összegyűjtése. Gazdiként én is pontosan tudom, hogy ez sokszor macerás, de legalább ennyire bosszantó, amikor én trafálok telibe egy termetes kutyakakát. Vagy, amikor télen nem tudok úgy végigsétálni a parkban, hogy ne virítson fél métereként a hóban egy adag meglepetéscsomag…
A kutyapiszok összegyűjtése nem csak kedv kérdése
A legtöbb helyen rendeletben kötelezik a gazdikat, hogy szedjék össze a kutyapiszkot maguk után és ennek egyébként nem csak esztétikai, kényelmi okai vannak. Az ürülék utcákon való hagyása számos egészségügyi kockázattal jár melyek nem kizárólag más kutyákra, hanem az emberekre is veszélyesek lehetnek.
Említsük meg azt is, hogy a környezeti hatások szempontjából is komoly problémát jelent a kutyapiszok. Ha kis területen túl sok halmozódik fel, akkor fennáll a szennyezés veszélye, a talajba és a vízbe juthat az ürülék.
Veszélyes az egészségünkre
Egy nemrégiben készült sydney-i tanulmány megállapította, hogy a kutyapiszok összefüggésbe hozható számos egészségügyi kockázattal, többek között antibiotikum-rezisztenciával. Ennek következménye lehet, hogy az emberekben olyan bakteriális fertőzések alakulhatnak ki, amelyeket nehéz, vagy nem is lehet kezelni.
A kutyaürülékben továbbá olyan mikroorganizmusok fordulhatnak elő, amelyek a kutyák mellett az embereket is betegíthetik. Ilyen pl. a Salmonella, E. coli, Giardia és a különféle, belső paraziták.
Szennyezi a vizeinket
Ahogy minden ürülék, úgy a kutyapiszok is jelentős faktor a szennyezés során, ami eddig kevés figyelmet kapott a tudósok részéről. Ez a tanulmány azonban feltárta, hogy a vihar által vízbe mosott kutyapiszok bizony negatívan befolyásolja a talajvíz minőségét és aktívan hozzájárul a vízszennyezéshez.
Megállapították azt is, hogy a kutyapiszok mennyisége lényegesen gyakoribb azokban a parkokban, amelyekben a kutyák póráz nélkül sétálnak, de a parkolók is hasonlóan szennyezettek.
A kutatók kiemelték, hogy a legtöbb kutyatartó és sétáltató korrektül jár el kutyapiszok-ügyben, de egyesek sajnos „túl büszkék” ahhoz, hogy eltakarítsanak az állataik után. Mások inkább kontextus alapján ítélik meg, hogy ott hagyják-e az ürüléket vagy sem – azaz pl. a járdán összeszedik, de a fa tövéből már nem. Sajnos sokan akkor sem veszik fel az ürüléket, ha tisztában vannak az egészségügyi és környezeti következményekkel, talán azt gondolják, a gyűjtéssel magukat teszik ki nagyobb veszélynek.
Mi lehet a megoldás?
A kutatók szerint az edukálás létfontosságú. A leghatékonyabbak azok az üzenetek, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a közösség tagjai szorgalmasan sétáltatják a kutyákat, ellenben mindenki megelégedésére az ezzel járó feladatok is ellátják.
Lényeges az is, hogy a kutyapiszkot legyen lehetőségük összeszedni, valamint eldobni is a gazdiknak. Szorgalmazzák, hogy több hulladéklerakó állomás épüljön a népszerű kutyasétáltató útvonalak mentén, valamint előírás legyen a kutyák pórázon történő tartása. Mivel a gazdik a szabadon engedett kutyák után ritkábban mennek ürüléket összeszedni, vagy észre sem veszik (esetleg úgy tesznek, mintha nem látnák), hogy az állat elvégezte a dolgát.
A kutyaürülék feldolgozásának egyébként jelenleg a legjobb módja a tanulmány szerint az, ha szemetesbe tesszük a zacskót.
A komposztáláshoz meglehetősen magas hőmérsékletre lenne szükség, az otthoni komposztok ehhez nem felelnek meg. Az eltemetés pedig ugyanúgy lehetővé teszi, hogy a káros mikroorganizmusok felhalmozódjanak a talajban. Ez nyilván nem gond az erdőben, hiszen ott nincs lehetőség a halmozódásra, de a városokban, parkokban sokkal koncentráltabb a kutyák jelenléte.