Így tanítottam meg a gyerekemnek, hogy ne legyen válogatós

Ez először is tévedés, nem eszik meg mindent, másrészt nagyon sok munka volt, mire eljutottunk oda, hogy távolról se okozzon problémát, hogy változatosan étkezzen a kislányom. 

Nem szeretném azt állítani, hogy nincsenek olyan gyermekek, akik válogatósabbak lennének az átlagnál, de ha mindent erre fogunk, akkor azzal levesszük a vállainkról a terhet. Azt mondhatjuk: „oké, hát nem eszik gyümölcsöt, mert válogatós” – de meddig lehet ezt csinálni?

Amíg egy-egy gyümölcs kerül le a listáról, addig nincs gond, de ha mindig valami olyat adunk helyette a gyermeknek, ami jobban ingerli az ízlelőbimbóit, akkor várható, hogy egyre többször fog nemet mondani a gyümölcsre. Márpedig a gyermekek nagyon gyorsan rátalálnak ezekre a kiskapukra, és szép lassan eljuthatunk oda, hogy szinte csak és kizárólag feldolgozott ételt eszik a csemete.

Ez egyébként nem is lenne kirívó, ugyanis a legfrissebb statisztikák szerint az általunk fogyasztott ételek 70% vagy feldolgozott, vagy ultrafeldolgozott. Ez nagyon szomorú arány, és rendkívül veszélyes! Mindenképpen tenni kell ellene, hogy gyermekeink ne így nőjenek fel. De mit lehet bevetni a cél érdekében?

Azt eszi, amit én

A gyermekek mindent másolnak, ha tetszik, ha nem. Nem csupán a viselkedésünket, hozzáállásunkat, felfogásunkat, hanem a rutinjainkat is. Ide tartozik tehát az is, mit eszünk. Egyszer volt egy olyan kliensem, aki állítása szerint sokféle zöldséget és gyümölcsöt evett, de a kisfia alig-alig nyúlt ezekhez az ételekhez. Nem értette, mit csinál rosszul, hiszen ő azt eszi, amit szeretne a fiának is adni, de ő még csak nem is kóstolgat.

Valóban fontos, hogy jó példát mutassunk, és ne akarjuk a gyerekbe tömni mindenáron a brokkolit, ha mi magunk hozzá se nyúlunk. Viszont arról se legyen szó, hogy azért, mert neked valami nem ízlik, a gyermekeddel sem kóstoltatod meg. Az viszont biztos ellenállást szül, ha rá akarsz erőltetni olyat, amivel te sem tudsz azonosulni.

A kliensemmel kicsit mélyebben elbeszélgettünk és kiderült, korábban voltak étkezési zavarai és még mindig megrögzötten odafigyelt arra, melyik étel milyen kalóriatartalmú. Amint ettől megtanult elvonatkoztatni, másként tudott tekinteni az alapanyagokra, és elkezdett örömmel, jóízűen enni.

Ezt a kisfia és látta és egyre nyitottabb lett az új ízek iránt. Nem mindegy, hogyan esszük a gyermekek előtt azt a fogást, amit szeretnénk megkedveltetni velük. Ha azt látják, hogy unottan turkálgatjuk a salátát, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy kitörő örömmel fogadják a lehetőséget, hogy ők is megkóstolhatják.