Magánemberként és életmód tanácsadóként is sokszor megkapom, hogy „neked könnyű, mert a te gyereked mindent megeszik”.
Ez először is tévedés, nem eszik meg mindent, másrészt nagyon sok munka volt, mire eljutottunk oda, hogy távolról se okozzon problémát, hogy változatosan étkezzen a kislányom.
Nem szeretném azt állítani, hogy nincsenek olyan gyermekek, akik válogatósabbak lennének az átlagnál, de ha mindent erre fogunk, akkor azzal levesszük a vállainkról a terhet. Azt mondhatjuk: „oké, hát nem eszik gyümölcsöt, mert válogatós” – de meddig lehet ezt csinálni?
Amíg egy-egy gyümölcs kerül le a listáról, addig nincs gond, de ha mindig valami olyat adunk helyette a gyermeknek, ami jobban ingerli az ízlelőbimbóit, akkor várható, hogy egyre többször fog nemet mondani a gyümölcsre. Márpedig a gyermekek nagyon gyorsan rátalálnak ezekre a kiskapukra, és szép lassan eljuthatunk oda, hogy szinte csak és kizárólag feldolgozott ételt eszik a csemete.
Ez egyébként nem is lenne kirívó, ugyanis a legfrissebb statisztikák szerint az általunk fogyasztott ételek 70% vagy feldolgozott, vagy ultrafeldolgozott. Ez nagyon szomorú arány, és rendkívül veszélyes! Mindenképpen tenni kell ellene, hogy gyermekeink ne így nőjenek fel. De mit lehet bevetni a cél érdekében?
Azt eszi, amit én
A gyermekek mindent másolnak, ha tetszik, ha nem. Nem csupán a viselkedésünket, hozzáállásunkat, felfogásunkat, hanem a rutinjainkat is. Ide tartozik tehát az is, mit eszünk. Egyszer volt egy olyan kliensem, aki állítása szerint sokféle zöldséget és gyümölcsöt evett, de a kisfia alig-alig nyúlt ezekhez az ételekhez. Nem értette, mit csinál rosszul, hiszen ő azt eszi, amit szeretne a fiának is adni, de ő még csak nem is kóstolgat.
Valóban fontos, hogy jó példát mutassunk, és ne akarjuk a gyerekbe tömni mindenáron a brokkolit, ha mi magunk hozzá se nyúlunk. Viszont arról se legyen szó, hogy azért, mert neked valami nem ízlik, a gyermekeddel sem kóstoltatod meg. Az viszont biztos ellenállást szül, ha rá akarsz erőltetni olyat, amivel te sem tudsz azonosulni.
A kliensemmel kicsit mélyebben elbeszélgettünk és kiderült, korábban voltak étkezési zavarai és még mindig megrögzötten odafigyelt arra, melyik étel milyen kalóriatartalmú. Amint ettől megtanult elvonatkoztatni, másként tudott tekinteni az alapanyagokra, és elkezdett örömmel, jóízűen enni.
Ezt a kisfia és látta és egyre nyitottabb lett az új ízek iránt. Nem mindegy, hogyan esszük a gyermekek előtt azt a fogást, amit szeretnénk megkedveltetni velük. Ha azt látják, hogy unottan turkálgatjuk a salátát, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy kitörő örömmel fogadják a lehetőséget, hogy ők is megkóstolhatják.
Megismertettem vele a növényeket
Mióta növényi étrendet követek, valósággal kinyílt előttem a világ és sokkal, de sokkal többféle alapanyag megfordul a konyhámban, mint korábban valaha. Így aztán óhatatlan volt, hogy a kislányom előtt is ott legyen a lehetőség, hogy mindenféle alapanyagot megkóstoljon és meg is ismerjen.
Erre vonatkozóan jó visszaigazolás volt, mikor megdicsérték a zöldségesnél, hogy mennyi mindennek tudja a nevét, vagy éppen az oviban megjegyezték, hogy olyan zöldségekről mesélt, amikről a többiek még nem is hallottak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindent szeret is, amit családi szinten megeszünk, vagy éppen örömmel eszi azt, amit felismer.
Azt vettem észre, ennek a nyitottságnak a kiépítésében sokat segített, hogy bevontam a hétköznapi rutinokba. Pl. elmentünk a zöldségeshez, ő választhatott alapanyagot, amiből közösen főztünk valamit. Együtt lestük, hogyan kezd csírázni a mungóbab, vagy éppen miként bújik ki a spenót a földből. Van egy kiskertünk, amiben próbáltam arra törekedni, hogy ne a mennyiség, hanem a változatosság legyen mérvadó.
Ültettük vagy tízféle zöld levelest, hagymákat, borsót, színes répát, retket és persze bogyós gyümölcsöket. A lényeg az volt, hogy lehessen válogatni, ne kelljen unásig enni egy-kétféle finomságot. Így mindig talál magának valamit és megvan számára az önállóság érzése, ő dönthet, mit szed le – ez a gyermekek esetében is nagyon fontos.
Próbálunk közösen enni
Ez megy nálunk a legnehezebben, nem csak az eltérő időbeosztásunk miatt, hanem mert a kislányunknak teljesen más a bioritmusa. Ő egész nap tudna enni, viszont mindig csak pár falatot, mi pedig általában háromszor eszünk, akkor viszont tartalmasabb fogásokat.
Ennek ellenére nagyon fontos, hogy ha van rá mód, legalább naponta egyszer étkezzen együtt a család!
Ez nem csak az egészségünk szempontjából mérvadó, összetartó ereje is van. Ha szeretnéd szülőként modellezni azokat az étkezési szokásokat, amiket viszontlátnál a gyermekeidnél, akkor azért tenned is kell. Erre jó lehetőség a közös érkezés, amikor mindannyian ugyanazt fogyasztjátok, ugyanabból az edényből mertek és esetleg meg is osztjátok egymással a gasztronómiai élményeiteket (szóban egyaránt).
Itt is legyenek keretek és szabályok
Nem vagyok a híve a tiltásnak. Annak ellenére, hogy nem is igazán tartom ételnek pl. a feldolgozott nassolnivalókat, nem tiltom meg a lányomnak, hogy ilyeneket is egyen. Inkább arra törekszem, hogy jobb minőségű édességek kerüljenek be a dobozába, valamint próbálom megtanítani a mértékre.
Ez nálunk azt jelenti, hogy ha szeretne, akkor minden nap választhat egyfajta nassolnivalót, amit megehet. Az viszont szabály, hogy sosincs jelentősebb falatozás ezekből a nasikból, nem ezzel lakunk jól. Ha megéhezik, akkor mindig van itthon többféle gyümölcs, zöldség, diófélék és szendvicset is bármikor csinálok neki, de nem pótoljuk cukros üdítőkkel, vagy egyéb készételekkel a hiányérzetet.
Egy szülőnek persze kell a rugalmasság is, ha úgy alakul a programunk, nyilván nem tiltom meg neki a délutáni fagyizást csak azért, mert ebéd után már evett szőlőcukrot. Azonban törekedni kell arra, hogy legalább 80%-ban a megbeszélt alapelvek érvényesüljenek.
A kóstolás is élvezetes!
Új ízek bevezetésénél fontos, hogy ne kelts már eleve kétséget a gyermekben, tehát ne keríts nagy feneket az újdonságot tekintve. „Jaj, ezt még nem is kóstoltad, nem tudom, ízleni fog-e… Mostanában elég válogatós lettél!” – ugye, ez nem arra sarkallna téged sem, hogy örömmel vesd bele magadat az étkezésbe?
Ehelyett sokkal jobb, ha valami olyasmit mondasz, hogy „Végre kapható az egyik kedvenc gyümölcsöm! Nem emlékszem, te ettél már belőle? Na, gyere, talán adok neked is pár falatot…” A másik lehetőség, hogy közös étkezés során teszed elé az új alapanyagot, szinte észrevétlenül. Pl. készíthetsz egy nagy adag sült zöldséget, amibe mindenféle kedvelt finomságot teszel, és melléjük kerül néhány újdonság is.
A gyermekek minden bizonnyal rá fognak kérdezni, hogy mi az, és akkor már fel is ajánlhatod a kóstolást. Ha ellenkeznek, vagy nem ízlik nekik, akkor sincs semmi gond, nem szabad erőltetni. Főleg nem a valóban ellenálló és válogatós gyermekeket! Nálunk – mivel ez a probléma nem áll fenn – a szabály az, hogy kóstoljon meg mindent, ha nem ízlik, nem kell belőle ennie.
Főzz finomat!
Senkit sem hibáztatok, amiért utálta a kelkáposzta-főzeléket a menzán, egyszerűen borzalmas volt, mikor felnőttként megkóstoltam. Aztán rá kellett jönnöm, hogy anyukám teljesen másként készíti, nem beszélve arról, amikor már valóban a saját ízlésem szerint, magamnak tudtam megcsinálni.
Nagyon nem mindegy, hogy egy-egy alapanyagot miként tálalunk a gyerekek elé, valamint hogyan készítjük el. A jó ételeknek nem kell bonyolultnak lennie: nagyon egyszerű rutinok kellenek hozzá, ám friss összetevők és izgalmas fűszerek is.
Fontos, hogy mindig olyat süss-főzz, amit magad is jóízűen megeszel!
Ne becsüld alá a gyermekek képességeit, meg fogják érteni az étkezésekkel kapcsolatos szabályokat, tudnivalókat, ha veszed a fáradtságot és elmagyarázod nekik. Ahelyett, hogy homályos érvek alapján küzdenél velük, sokkal jobb, ha ezen a téren is őszinte beszélgetéseket folytattok.
Pl. miért fontos, hogy teljes értékű ételeket együnk, miért nem lehet nasin létezni, hiába is finomabb és erőteljesebb az íze. Nyugodtan mesélj nekik a vitaminokról, az élelmiszertermelés folyamatáról, miként kerül egy komplett fogás az asztalra, hogyan jut el egyáltalán a boltba! Ezek a beszélgetések nyitottabbá teszik a gyermekeket nem csak a főzésre, hanem az egészséges, változatos étkezésre egyaránt.