A fizikai vonzalom óhatatlanul része a szerelmi kapcsolatoknak, de nem minden vágyra építő, szexuálisan jól működő párkapcsolatból lesz szerelem. Hol a különbség?
Meg akarsz felelni, de nem mindenáron
Ha nagyon erős benned a vágyakozás, erősebb, mint a szerelem, akkor mindenáron és féltve őrzöd a hibáidat – és ugyanígy nem akarod észrevenni azokat a tökéletlenségeket, amikkel a kiszemelted bír. Miért? Mert a vágyakozás ennek nem enged teret: fenn akarja tartani azt a látszatot, hogy minden hibátlan, minden úgy van jól, ahogy van.
Erre rátesz egy nagy lapáttal a kémia, amitől szinte mindketten az eszeteket vesztitek, és alig várjátok, hogy újra az ágyban landoljatok.
Ez csodálatos érzés és jellemző a szerelemre is, viszont ha csak vágyakozás van köztetek, akkor mindez kizárólag a testiségre koncentrálódik.
Nem arról van szó, hogy nem lehet köztetek szimpátia, nem dumálhattok el jól, viszont a szerelemre jellemző, hogy nem féltek kitárulkozni a másik előtt. Nem aggódtok azon, mit fog gondolni rólatok, mennyire tart majd tökéletesnek. A vágy viszont egy kicsit felületes dolog, ezért arra készteti mindkettőtöket, hogy eljátszatok egy szerepet – a tökéletesség szerepét.
Szeretnél beilleszkedni a családjába
Ha valaki iránt nem pusztán vágyat érzel, hanem szerelmes is vagy belé, akkor alig várod, hogy az élete részévé válj. Ez a lépés persze ijesztő is, hiszen sok minden eldől. Mérföldköveknek számítanak a családdal való találkozás és az összeköltözés.
Más kérdés, ha nem az aggodalommal vegyes izgalom keveredik benned, hanem a félelem és a visszakozás. Ez egyértelműen arra figyelmeztet, hogy nem vagy biztos a dolgodban. Lehet, hogy szereted őt és az biztos, hogy vágysz rá, azonban ha nem foglalkoztat a személyisége és az élete a hálószobán kívül, akkor kis eséllyel lesz köztetek komoly kapcsolat.
Nincs konfrontálódás
Egy testiségre építő, vágyakozással teli kapcsolatban legfeljebb annyi kritikával élhettek a másikkal szemben, hogy elmondjátok, ha valamit jobban is csinálhatna az ágyban. Ehhez képest, a szerelmes párkapcsolatokban óhatatlan, hogy időnként konfrontálódjatok. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy össze kell vesznetek és vérig menő vitákat kell folytatnotok a jövőképetekkel kapcsolatban.
Az összecsiszolódás során viszont felszínre fognak bukkanni a különbségek, az egyet nem értés, amit persze sorra meg tudtok majd beszélni.
A vágy során sem időt, sem energiát nem akartok erre áldozni, hiszen nincs is értelme. Sokkal többre becsülitek, ha megélhetitek a jelent, arra tudtok koncentrálni, ami jó, hiszen nem is indokolja semmi, hogy másként tegyetek.
Azonban, ha szerelmes vagy, egyre égetőbb és égetőbb kérdésnek fogod megélni, hogy mindent megbeszéljetek, ami aggaszt. Akár annak árán is, hogy konfrontálódnotok kell egymással.
Hiányzik a nyugalomérzet
A vágyakozással teli szerelem olyan felfokozott állapotban tartja a testünket, ami nem folytatható sokáig. Bár fájdalmas elbúcsúzni attól a bizonyos rózsaszín ködtől, jó tudni, hogy sem fizikálisan, sem érzelmileg, sem mentálisan nem tudnánk ezzel az állapottal hosszútávon megbirkózni.
Amíg a vágy rendkívül aktív, addig egyfajta különleges, felfokozott élethelyzetben vagyunk, ami ugyan feltölt, de ki is fáraszt minket. Kicsit olyan, mint az állandó készenlét, ami már meg is különbözteti a szerelmet a vágyakozástól.
Amikor ugyanis a szerelem kerül előtérbe, nem csupán a vágyakozást érezzük, hanem kialakul bennünk egyfajta nyugodt biztonságérzet is.
Tudod, hogy a másik nem csak a szexuális partnered, akire vágysz, hanem olyasvalaki, akire számíthatsz – és aki szintén számíthat rád.
Ez a fajta elköteleződés hiányzik a vágyakozásból. Nem vagy biztos abban, hogy támaszt tudnál nyújtani neki nehéz élethelyzetekben, nem érzed úgy, hogy bármi áron kitartanál mellette. Inkább csak a jóban, semmint a rosszban akarsz vele lenni, és valószínűleg jól érzed, ha azt gondolod, ő is hasonló cipőben jár.