Sokakat megvisel a reggeli ébredés, de a szundi gomb megnyomása elviselhetőbbé teszi az átkelést az álmok földjéről a kemény valóságba. A kellemetlen csörgést egy érintéssel lenémíthatod, és máris nyersz magadnak még 9 – vagy, ha őszinték akarunk lenni, 18, esetleg 27 percet – a takaró alatt. De miért éppen 9-et? Nem magától értetődőbb lenne a 10? Sajnálják tőled azt az egy percet?
Mivel az életünk és kultúránk a 10-es számrendszer köré épül, értelemszerűen a szundizáskor is azt mondjuk magunknak, „visszafekszem még 10 percre”. Még ha pont az időmérés is az, amit egyébként pont nem a 10-es számrendszer köré szerveztünk, de ez egy másik kérdés.
Miért nem 10 perc után csörög újra a telefon, miért csak 9?
Az okostelefonod automatikus „újraébresztője” valójában egy olyan algoritmus, amit fél évszázaddal korábban kezdtek el kidolgozni.
A Pacific Standard szerint az első szundigombos ébresztőórát 1956-ban dobta piacra a General Electric-Telechron, és már akkor is csak 9 perc volt az idő, amit a visszaalvásra engedélyeztek.
Az ébresztőórák természetesen már korábban is léteztek, vagyis a szundigombot egy meglévő szerkezethez kellett hozzáigazítani. A fogaskerekeket azonban lehetetlen volt úgy beállítani, hogy pontosan 10 perc alvást engedélyezzenek, a tervezőknek választaniuk kellett, hogy az óra 9 perc és néhány másodperc múlva csörögjön újra, vagy kicsivel több mint 10 perc után. Eddig világos, de akkor miért döntöttek a 9 perces megoldás mellett? Na itt már jönnek a különféle elméletek.
Egyesek szerint az 1950-es években született tanulmányok azt igazolták, hogy 10 perc az az időtartam, ami után az ember visszazuhan a mélyalvás fázisába, vagyis az ébresztőre megint ugyanolyan nehezen kelnének fel.
A 9 perc így az ideális átmenetet jelentette, éppen annyi időt, amit jól esik még egy kicsit az ágyban tölteni, de nem annyit, amennyi alatt ismét el tudnál aludni.
Mások úgy vélik, hogy az egy perc nem sokat jelent a szundikálásban, de életmentő lehet a reggeli készülődésben – főleg a kettő, három, négy vagy öt perc, attól függően, hogy hányszor nyomod ki az ébresztődet.
A legnépszerűbb elmélet szerint azonban a kulcs az egyszerűség:
a digitális átállás hajnalán már világosan látható volt, hogy egy kétszámjegyű szundi időt nehezebb lenne programozni, mint egy egyszámjegyűt, ezért a tervezők a 9 perc mellett döntöttek.
A mai ébresztőórák már nem feltétlenül ragaszkodnak a 9 perces szundihoz, vannak modellek, ahol például te állíthatod be, hogy mennyi idő múlva ébresszen ismét a készülék, de sok okostelefon az eredeti elképzelés előtt tisztelegve megőrizte a 9 perces szundi időt.
Az egészségügyi szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy legyen 9 vagy 10 perc, a szundi gomb rendszeres használata nem tesz jót az egészségednek – egyrészt megzavarhatja a belső, biológiai órádat, másrészt miatta kezdhetsz bele egy új alvási ciklusba, amit aztán nincs elég időd befejezni. Így a legjobb, amit tehetsz, ha időben lefekszel, megteszel mindent, hogy kipihenten ébredj, és a szundi gomb megnyomása utáni perceket már valamilyen, a napodat beindító gyakorlattal, meditációval vagy néhány perc nyújtással, jógával indítod. Sokkal jobb lesz, mint 9 – vagy 10 – percet forgolódni.