Az utolsó csepp
A Stanford egyetem tanulmánya szerint az, ahogyan a járvány alatt a munkáltatók a dolgozóikkal bántak, jellemzően csak az utolsó csepp volt a pohárban a most felmondóknak. Ott, ahol a munkavállalók már a járvány előtt is elégedetlenek vagy bizonytalanok voltak, ha a legnehezebb hónapokban nem kaptak támogatást, esetleg még más stresszel (leépítések, túlórák, nem rugalmas főnökök) is szembe kellett nézniük, az sokkal nagyobb valószínűséggel tette be náluk az ajtót.
És bár a munkavállalók mindig is törődtek a munkahelyi környezetükkel, a járvány egy teljesen új dimenzióval egészítette ki ezt: a fokozott cselekvési hajlandósággal – mondja Alison Omens, a JUST Capital kutatási cégstratégiai vezetője.
„Az évek során begyűjtött adataink mindig azt mutatták, hogy az embereket az érdekli a legjobban, hogy a vállalatok hogyan bánnak az alkalmazottaikkal”
– mondja Omens.
Ezt több mutatóval mérik, teszi hozzá. Beleértve a béreket, az előnyöket és a biztonságot, az előrelépési lehetőségeket és a méltányosság iránti elkötelezettséget. Olvass még a témában
A járvány következtében ezek az elvárások még erősebbek lettek. A munkavállalók még több támogatást kezdtek elvárni a munkáltatótól, amely felé ők is felelősséget vállaltak. „A világjárvány arra emlékeztet bennünket, hogy az emberek nem gépek ”– mondja Omens.
„Ha aggódsz a gyerekeidért, az egészségedért, az anyagi bizonytalanságért és a számlák fedezéséért, valamint minden emberiséggel járó dologért, kevésbé valószínű, hogy produktív vagy. És mindannyian aggódtunk ezekért a dolgokért.”
A munkavállalók azt várták munkáltatóiktól, hogy tegyenek lépéseket az aggodalmak enyhítése vagy legalábbis elismerése érdekében. Az ezt elmulasztó vállalatok megérezték a következményeket. A Personio tanulmány azt is kimutatta, hogy a felmondást tervező válaszadók több mint fele ezt az ellátások csökkentése, a munka és a magánélet egyensúlyának romlása vagy a munkahelyi mérgező kultúra miatt kívánta beadni a felmondását.
„A világjárvány szinte mindenki számára fókuszba tette a kérdést: hogyan kezel a cég, amelyért én olyan sokat tetten, engem, az egészségemet és a boldogságomat egy ilyen helyzetben?”
– mondja Ross Seychell, a Personio vezetője.
Azok pedig, akik nem olyan válaszokat találtak ezekre a kérdésekre, amilyeneket szerettek volna, gyakran hozták meg a döntést: inkább elmennek valahová, ahol valóban megbecsülik őket.
